Kommentszűrés
’13 feb
1
10:12

Terhesnapló - Létó bolyongása

Írta: Onleanyblog

Szerző: FiloSzofi

35.hét
+10 és fél kg (nem változott!)

Kezdem megszokni a gondolatot, hogy hamarosan szülni fogok, bekerült a rövidtávú jövőképembe. Okos, gondolhatjátok, azért ezt elég régóta lehet sejteni. Igen, igen, persze, de ez valami más. Azt is tudjuk, hogy egyszer meghalunk, de azért egy jódarabig az is csak egy elmélet.
Ez a mostani távolság - remélem, csak a szüléstől - pont akkora, hogy nem tűnik félelmetesnek. Most például sokkal több kedvem van szülni, mint mondjuk lakást keresni....Ez utóbbitól ver ki a hideg veríték, és vannak rémálmaim.
Michelle Daisley Moffitt
A hasamtól még bőven igen jókat tudnék aludni, álmatlan éjszakákat a lakások okoznak: öreg, koszos és sötét lukak, mint fogatlan szájak akarnak felfalni álmomban, én pedig menekülök, és nincs egy hely, ahol otthonra találjak, ahol lehajthatnám szegény fejemet, dajkálhatnám a gyerekeimet. A pánik akkor öntött el, amikor majdnem megvettünk egy ilyet, ékes bizonyítékául a bénaságomnak, de ez egy másik történet, amitől megkíméllek benneteket.

Jessica Perkins
Terápiaként elképzeltem magam wagneri hősnőnek (a napokban láttam a Bolygó Hollandit), egy nekem írt operában, ahol mint Létó bolyongok, körülöttem zúg a tajtékzó tenger - örvénylő muzsika, a szárazföldek visszahúzódnak, elolvadnak a talpam alatt, és nincs egy hely, ami befogadna, hogy világra hozzam a gyermekemet. Ezért jó a klasszikus műveltség: levezeti a feszültséget, no és egy barát, aki elvisz az Operába: hozzásegít a katarzishoz. Wagner ugyan sosem írt volna operát egy magamfajta nőszemélynek, de Létó története szerintem igenis a tollára való:
A szépséges Létót Zeusz elcsábította, és a szeretője lett. Meg is fogant az istentől. Zeusz felesége, Héra tudomást szerzett a dologról, és féltékenységében elátkozta: nem szülheti meg gyermekét olyan földön, amit ért már napsugár. A biztonság kedvéért még ráuszította Püthónt is, a rettenetes kígyót, hogy pusztítsa el Létót. Szegény Létó csak futott, menekült, keresve a helyet, ahol megszülheti gyermekeit. Szerencsére neki sem volt rossz a családfája, és lett, aki a segítségére sietett. Mikor Délosz szigetére lépett, két szikla emelkedett ki a földből, és a szigetet Poszeidón isten jóvoltából óriási hullámok takarták el, kupolaszerűen, hogy a szűz sziklákra fény ne essen. Itt állhatott meg Létó, hogy a hosszú vajúdás után világra hozza Artemiszt, a vadászat istennőjét, és Apollónt, a fény, a zene, a költészet, az igazság(osság) és a jóslás istenét. Az eredmény elég impozáns, túlnő az üldözésen.
Mentségemre megjegyzem, hogy mindez a nagyszerű tragédia a lelkemben csak a lakás-saga csúcspontjának éjszakáin tombolt, időm nagy részét ennél sokkal kevésbé drámaian élem. Mondjuk - Wagner után - olyan Schubert-dalocska szinten.
Tehát nincs még új lakásunk, és már nem is akarok, vagyis egyelőre nem, mert a világ minden helye idegennek és félelmetesnek tűnik. Néha még az is, ahol most lakunk. (Nagyon)terhes nővel sose keressetek lakást, ha jót akartok!
Kikötni volna jó (vintagebytheshore)
Űzöttségemet a gyerekeim közelsége tudja némileg enyhíteni, illetve a férjem extra gyengédsége, ha észrevenné a hatalmas felkiáltójeleket a szoba levegőjében. Egyelőre azonban el van foglalva egy lökött és álomkóros feleség okozta károk elhárításával, és a nikotin szörnyekkel vívott háborúval.
Apropó, gyerekek. Mostanában minden lehetséges helyről ömlik a figyelmeztetés, hogy önző disznó, és gyerekeinek megnyomorítója, aki nem csak ellátja a gyerekeit és gyönyörködik bennük, de bármilyen szükségletéhez is kapcsolja őket. Persze értem én, hogy ne legyen a gyerek a felnőtt társak pótléka, ne pakoljuk rá a problémáinkat blabla, de egy olyan korszakban, amikor szükségszerűen nagyon intenzív a kapcsolatunk, akkor tán nem ciki, ha ez egyben erőforrást is jelent, vagy igen? Arra azért figyelek, hogy ne legyek ragacsos puszi-szörny!
Amúgy kösz, jól vagyok. Ideje lenne talán arról is számot adnom, hogy van-e értelme a kismama jógának, miután elég régóta hetente kétszer ott urizálok. Röviden: van. A normális terhesség-érzeten túl, azaz hogy mégiscsak egy majd háromkilós labda férkőzött a szerveim közé, nagyon jó a közérzetem, leszámítva az extra álmosságot. Igaz, ha azt leszámítom, a hét összes napjából maximum három marad, akkor meg nem nagy kunszt jól lenni.


Címkék: terhesnapló filoszofi testi/lelki


’13 jan
31
13:40

Bébicsőszök

Írta: Onleanyblog

Szerző: Lotte  

Nekem nem volt szerencsém velük.
Igaz, mázlink volt, hogy két nagymama és egy nagyapa is aktív segítő részese volt gyors egymásutánban született gyerkőceink első - és legtöbb fizikális törődést igénylő - éveinek. Ugyan mindhárman más településen élnek, de jöttek fáradhatatlanul: tömeges betegségkor, kórházi kezelés idején, kimerüléskor, utazáskor. Nem is tudom, mi lett volna velünk nélkülük?! 
Tényleg, nem érzitek úgy, hogy méltatlanul kevés szó esik a nagymamák és nagyapák munkájáról? Ha politikus lennék, az unokagondozásban részt vállaló nagyszülők munkáját elismerném valamiképp. Unokátlan nyugdíjasok kényelmesen élvezhetik az nyugodalmas öregkort, bezzeg, akiknek több kisunoka is jutott! Hiába a páratlan nagyszülő-unoka szerelem, azért mégiscsak megkopott ízületekkel, visszeres lábakkal, több évtized kemény munkájával a hátukon futkoshatnak egyiktől a másikig: segíteni a dolgozó, általában túlhajszolt szülőpár életét.
No, de mi újság a családon kívülről importált segítséggel? Ahogy már írtam, nekem nem volt szerencsém ez ügyben. Sokan mesélnek tüneményes öreg nénikről, igazi pótnagyikról, akik illatozó süteménnyel, mosollyal az arcukon érkeznek segíteni. Aztán hallani kedves fiatal lányokról, akik rajongott nővérként, óriási bulikat csapva a kölkökkel szintúgy belesimulnak a család életébe. Mellettük nyugodtan mehet színházba, ügyet intézni, dolgozni vagy épp tornára anyuka és apuka. Minket ez az idill elkerült.

Pedig próbálkoztunk. Először egy fura kis néni került hozzánk, akiről hamar kiderült, valójában azért jön (és viszi magával az órabért), mert szeretne valakivel beszélgetni és hitéletet élni. Erre - férjem távollétében - engem szemelt ki.
Korabeli újszülöttünk (az azóta középsővé előlépett Tüskeböki) mellett a "nagy" fiúnk alig múlt akkoriban egy éves. Mindenre felmászott, mindent lerántott, igazi energiabombaként egy percre sem lehetett magára hagyni - így volt ez nappal is, éjjel is. Eközben én szinte non stop szoptattam. E helyzet könnyítésére hívtuk (volna) el néha Kati nénit.
Mindhiába. Megérkezett, átvette kis kötött papucsát, majd leült mellém a szoptatószék szomszédságába és Jézusról beszélt. Félkómás voltam akkoriban a fáradtságtól, meg aztán hívő és illedelmes emberként nem szakítottam félbe. Alig vártam, hogy leteljen az ideje, fizethessek és becsukjam mögötte az ajtót. Ezt még eljátszottuk párszor, majd udvarias búcsút vettünk Kati nénitől.
Hogy aztán következzék Bözsi néni. Nagy csokor virággal érkezett a bemutatkozásra. Az első pillanattól zavarba ejtően, túláradón kedves volt és igazi úriasszony: makulátlan öltözettel, jól fésülten. Mellette úgy éreztem, nem engedhetem meg, hogy kicsit is rendetlen közegbe érkezzék. Észrevettem, hogy mielőtt érkezett veszett csiszatolásba kezdtem, s magam is átöltöztem valami rendesebb göncbe. Kitikkadva vártam. De aztán ő is csak beszélt, csak beszélt, csak beszélt. A gyerekek eközben a háttérben kínlódtak - szemmel láthatóan mindez nem izgatta túlságosan a nénit. Három alkalom után - megváltozott körülményeinkre hivatkozva - tőle is elköszöntünk.
Bevallom, nem volt többé kedvem bébicsőszt hívni. Megfeneklett a kísérletezés. Igazi könnyebbséget csak az ovi hozott. Pechem volt vagy alkalmatlan vagyok a fizetett gyermekfelügyelet igénybevételére? Magam sem tudom.
Ti több szerencsével jártatok?

Címkék: család lotte testi/lelki


’13 jan
30
12:21

A gyanú árnyéka

Írta: Onleanyblog

Szerző: Lotte  

Ma rám vetült, és mondhatom, vacak érzés volt. 
Vásároltam a közeli szupermarketben, fogyasztói kosaram összetétele afféle fiúgyerekes-szülinapi készülődéses volt: Tüskeböki néhány nap múlva hétéves lesz, így számgyertya, gyerekpezsgő, Star Wars-os legó is feküdtek a kocsiban a szokásos heti nagycsaládos-nagybevásárlásos holmik mellett. Mire mindent összeszedtem, kitikkadva kerültem a pénztárhoz, ahol kivételesen sorba állnom sem kellett - a hétköznap délelőtti pangás minden előnyét élvezve gyorsan fizethettem. Nem kis pénzt hagytam ott, harminckétezer forintot perkáltam le a kasszánál.
Épp a kijárat felé taszigáltam a kocsit, mikor hirtelen két biztonsági őr magasodott felém. Felszólítottak, hogy nyissam ki a táskámat, mert valakitől jelzés érkezett, hogy elloptam egy csomag rágót. Összetett érzés, mikor valakit meggyanúsítanak, nem tudom átéltétek-e már? Felháborodás, düh és fura mód valami szégyenérzet is keveredik a hirtelen szétáradó, cseppet sem kellemes érzelmi vegyülékben. Hát tényleg úgy festek, mint aki lenyúl egy csomag rágót?!
Valamit nyöszörögtem, aztán értetlenül kinyitottam (borzalmasan rendetlen) táskámat. E mozdulat közben jutott eszembe, hogy a tejtermékes pult mellett elhaladva valóban kivettem egy rágót a táskámban lévő csomagból. (Függő vagyok, naponta ötször is megesik velem e mozdulat.) Szerencsére a nyugigumit egy korábbi bevásárlás alkalmával nem itt, hanem egy másik szupermarketben vettem, ilyet előállításom helyszínén nem is forgalmaztak, így fényes bizonyítékát adhattam ártatlanságomnak. De mi van, ha mondjuk nem egy ilyen ritka példány, hanem mondjuk egy mindenütt kapható orbitos zacskó van nálam? Hogy bizonyítom, hogy az már a belépéskor az enyém volt, s nem orvul ellopva bontottam ki odabent?
A biztonsági őrök erre azt felelték, hogy a szabály az, hogy a vevőszolgálatnál le kell adni a nálam lévő cukrokat, rágókat, miegymást, akkor is, ha az már nem bontatlan. Erről sem hallottam még. Csak egy kérdés: vajon mi a helyzet ilyenkor az ártatlanság vélelmével?

Címkék: lotte testi/lelki


’13 jan
29
10:44

Híradózás női szemmel - Beszélgetés György-Horváth Zsuzsával

Írta: Onleanyblog

Szerző: Lotte

"Érdeklődés, nyitottság, a szépség és a nézők iránti tisztelet és szeretet" - ezek a televíziós pálya alapkövetelményei. Az M1 híradójának műsorvezetőjével, két kisgyermek édesanyjával, György-Horváth Zsuzsával beszélgettünk.

György-Horváth Zsuzsa
1957 júliusa óta létezik híradó a Magyar Televízióban, patinás műsort vezetsz. Büszkeséggel tölt el?
Szerencsésnek érzem magam, hogy eddig egyetlen olyan műsorban sem dolgoztam, amit nem szerettem volna, vagy ne lettem volna büszke rá, de mind közül talán a híradó az egyik legfontosabb. Részben mert a híradózás a szakmán belül is rangot jelent, ahogy mondani szokták a híradózás a szakma csúcsa.   

Erdélyben születtél, egy kis faluban nőttél fel. A klasszikus, trombitaszós MTV-s híradót láthattad egyáltalán?
Nem. Gyerekkoromból alig maradt emlékem arról, hogy tévét néztünk. Ha jól emlékszem, egyetlen nap volt a héten, amikor volt magyar nyelvű adás, azt nézték a szüleim, mi gyerekek még azt sem. Tizenkét éves voltam, amikor Magyarországra költöztünk. Akkor már olykor-olykor mi is tévézhettünk. Emlékszem, 1989 decemberében a romániai forradalom eseményeit feszülten követtük a tévé képernyőjén keresztül.


Kislányként vonzott a bemondónők, hírolvasók világa?
Tizenéves voltam, amikor elkezdtem verseket tanulni, mondani, és nem csak az iskolai kötelezőket. Szerettem előadni. Ha énekelni is annyira szerettem volna, mint verset, prózát mondani, valószínűleg megpróbálom a színművészetit. Az énekléssel azonban nem kezdtem el komolyabban foglalkozni, így maradt a versmondás. Azt viszont elég magas szintre fejlesztettem, számos versenyen kipróbáltam magam. Azzal egy időben már figyeltem a bemondókat, hírolvasókat, és tükör előtt gyakorolgattam a szövegeiket.

A híradó készítésében más módon is részt vettél korábban: dolgoztál riporterként, más műsorokban szerkesztettél is. Ezekhez képest nem nagyon kötött a hírolvasói szerep, szokott hiányozni a kérdezés?
Igen, szeretek kérdezni is. Bár hozzá kell tennem, hogy nem elsősorban a híradós anyagokhoz szükséges interjúk a kedvenceim, mert azok többnyire rövidek, tömörek, általában egy-két kérdés, rövid válaszok.  Évekig dolgoztam hírháttér műsorokban, ahol lehetőségem volt hosszabb háttér anyagokat készíteni és vezettem közéleti műsorokat is, ahol kérdezhettem kedvemre. Szeretem megnyitni az embereket, az is az én műfajom.

Mekkora csapat dolgozik egy-egy adáson?
Az M1-en és a Duna TV-n naponta 12 híradó megy, ez sok ember munkája. Csak a budapesti szerkesztőségben általában 8-9 riporter forgatja az anyagokat, aztán vidéken és a határon túl is dolgoznak kollégák. Több szerkesztő veszi át az anyagokat. Komoly gyártási hátterünk van, a technikai, műszaki kollégákról nem is beszélve. Mindannyian egymásra vagyunk utalva, elég, ha egy valaki hibázik, már az is okozhat adásveszélyt. Ez valóban csapatmunka, többek között ezt is szeretem benne.  

Honnan tájékozódsz? Ha épp nem híradózol, megnézed a műsort?
Ez már szakmai ártalom! Követem a hírműsorokat rádiókban, tévékben és az interneten is. Gyakran megnézem a külföldi csatornák hírműsorait is, fontosnak tartom, hogy tájékozott legyek az itthoni eseményeket illetően és a nagyvilág történéseiben egyaránt. Komoly hiányérzetem támad, ha egyetlen nap is kimaradnak a hírek.

Van televíziós példaképed?
Több is. Vitray Tamás műsorait mindig szívesen néztem, a hírháttér műsorokban pedig Baló György és Betlen János műsorvezetéseit tartom példaértékűnek. A bemondók közül két hölgyet emelnék ki, akik kisugárzásukkal, személyiségükkel és szép beszédükkel mindannyiunk számára példaképek lehetnek: Kertész Zsuzsa és Endrei Judit. Mindketten bebizonyították, hogy évtizedeket is el lehet tölteni úgy ezen a pályán, hogy megmarad a lényeg: az érdeklődés, a nyitottság, a szépség és a nézők iránti tisztelet és szeretet.

Az öltözködésedet mennyire szabják meg, van lehetőséged ellenvéleményt megfogalmazni? Meddig tart az elegancia: csak deréktól fölfelé vagy lefelé is?
A híradó kötött műfaj, konzervatív öltözködést követel meg. Általában blézerben vagy ingben jelenünk meg, nagyon ritkán térünk el ettől. A stylist csapat pontosan ismeri az ízlésünket, illetve, hogy kinek mi áll jól, ezért nincs nehéz dolgunk. Bizonyos színekre szoktam nemet mondani, ha csak tehetem, kerülöm a sötét ruhákat, sokkal jobban szeretem az élénk, vidámabb színeket, azokban jobban érzem magam. És egy kis kulisszatitok: az elegancia sokszor valóban csak derékig tart, egy farmer vagy egy egyszerű szoknya is megteszi, úgyis csak derékig látszunk.

Kétgyermekes édesanya vagy. Mi van akkor, ha beteg valamelyik gyermek, lehet egyáltalán szabadságra menni egy ilyen kötött ritmusú munkából?

Szerencsém van, a gyermekeim betegsége miatt eddig még nem kellett lemondanom a munkát. Családon belül mindig megoldjuk, a nagymamák is sokat segítenek. A szabadság viszont elengedhetetlen, muszáj időnként megálljt parancsolni, pörgős, mozgalmas életforma a miénk, kell a lazítás, feltöltődés. Arra mindig szakítok egy-két hetet.

Mekkorák a gyermekeid? 
Sára lányom hét és fél éves, Zsigmond négy és fél. 

Nézhetnek otthon tévét?
Meghatározott időtartamban nézhetnek mesefilmeket, ezért különösen örülök az M2 tavaly decemberben indult gyerekcsatornájának, ott értékes, jó meséket láthatnak. A hírműsorok, játékfilmek azonban még nem nekik valók. Ha nagyon szeretnének engem megnézni, az édesapjuk pár másodpercig megengedi, hogy bekapcsolják a híradót, és az elég is nekik.

Nem akar valamelyikük tévés lenni, ha nagy lesz, mint az anyukájuk?
Sára építész vagy állatorvos szeretne lenni, őt egyáltalán nem vonzza ez a pálya. A kisfiamat nemrég bevittem a híradó stúdiójába, ahol izgalmasnak találta a kamerákat, a műsorvezetői széket azonban nem. De azt gondolom ez egy négyévestől nem is olyan meglepő...

Kisfiad Stockholmban született. Mi szél vitt arra?
A férjem Svédországban született, ott nőtt fel. Magyarországon ismerkedtünk meg, itt alapítottunk családot, de engem mindig érdekelt az a kultúra, ahonnan ő jön. Ezért döntöttünk úgy, hogy néhány évre Svédországba költözünk. Csodálatos három és fél év lett belőle, és ott született meg a második gyermekünk.

Mennyire volt más Svédországban szülni, mint itthon?
Voltak érzékelhető különbségek. A svédekről azt kell tudni, hogy noha Európa egyik leggazdagabb társadalma, nagyon természet közeli nép. Sok szempontból egyszerűbben, természetesebben élnek, mint mi. A szülés is ennek jegyében zajlott. Emlékszem, amikor a kislányom született minden reggel hatkor a takarítónők és a konyhás személyzet zajongására ébredtünk, ez itthon szinte hozzá tartozik a szülés, a kórházban eltöltött napok élményéhez. Svédországban ugyanez elképzelhetetlen lett volna, ott még az étel kiosztása is olyan diszkréten zajlott, hogy szinte észre sem vettük. Az orvosok, nővérek is csak akkor nyitottak ránk, amikor kértük. Ezek a napok ott csak rólunk szóltak, mindenféle külső zavaró tényezőtől mentesen.

Nagyon mások a gyermeknevelési szokások arrafelé? Mit lenne érdemes esetleg átvenni?
A svédek azt tartják, hogy nincs rossz idő, csak rossz ruházat. Ez azt jelenti, hogy évszaktól, időjárástól függetlenül nagyon sokat vannak friss levegőn és ezt már gyermekkorban elkezdik. A gyerekeim is naponta négy órát voltak kint, a svéd óvodákban ez a napirend. Nagyon egyetértek ezzel a rendszerrel, arról nem is beszélve, hogy sokkal ritkábban betegszenek meg így a gyerekek. Az is tetszett, hogy lényegesen kevesebb gyógyszert fogyasztanak az emberek, és hogy kortól függetlenül szinte mindenki sportol valamit. Ha más nem két nordic walking bottal sétálnak egyet egy tó körül. Így azt tapasztaltam, hogy egészségesebbek és boldogabbak, mint mi.

Ha van egy kis nyugalmad, milyen zenével kapcsolsz ki szívesen? Mi az aktuális kedvenc?
Ha kikapcsolódni vágyom, általában klasszikus zenét hallgatok. Chopin, Vivaldi, Dvořák nagy kedvenceim. Gyakran hallgatok jazz-t is, abban például szívesen követem az aktuális trendeket. Három női előadót emelnék ki: a kanadai származású, Grammy-díjas Diana Krall, a többszörös Grammy-díjas Norah Jones, és az amerikai Cassandra Wilson. Mindhárman zseniális énekesnők. 










Címkék: média híradó lotte györgy-horváth zsuzsa


’13 jan
28
10:13

Hiszekegy - sokféleképp

Írta: Onleanyblog

Szerző: Lotte

A hitvallás egy vallás tanításainak tömör összefoglalása. Miután a hit lényegét mondja el, minden szavának különös jelentősége van. A keresztény vallások credója a Hiszekegy, melyet az istentiszteleteken rendre meg is vallanak a hívek. De miért van az, hogy rendre más-más szöveggel találkozunk a miséken, istentiszteleteken, hogy gyakorló keresztényként is sután meg-megbotoljunk hitünket megvallva? Ha nem is igaz, hogy ahány templom annyi Hiszekegy, de ahhoz túl sok változat van forgalomban, hogy valóban kicsit megkeverve érezzük magunkat, még ha a lényegi jelentésen nem is sokat változatnak a nüansznyi különbségek.
A Nicea-konstantinápolyi hitvallás az egyik legősibb és legismertebb keresztény hitvallás, melyet szinte minden keresztény felekezet és közösség elfogad. A görög nyelvű szöveget a 381-ben tartott első konstantinápolyi zsinat fogadta el. Az ortodox liturgiában és a római katolikus szentmisén a legtöbbször ez a hitvallás hangzik el.
Ennek magyar fordítása így hangzik:
"Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő (az idők kezdete) előtt, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől; született és nem teremtetett (de nem teremtmény), az Atyával egylényegű, és (minden) általa lett minden. Érettünk (értünk), emberekért és (a mi) üdvösségünkért leszállt a mennyből. Megtestesült a Szentlélektől (erejéből) és (született) Szűz Máriától, és emberré lett. Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt, kínhalált szenvedett, és eltemették, harmadnapon feltámadt az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az (mindenható Atyaistennek) Atya jobbján, (de) újra eljön dicsőségében ítélni élőket és holtakat, és uralmának (országának) nem lesz vége. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától (és a Fiútól) származik, (s akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, int az Atyát és a Fiút) akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki (így szólt a próféták nevében) szólt a próféták által. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli (anyaszent)egyházat. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen."

Az Apostoli hitvallás elsősorban a nyugati kereszténységben ismert. A tömörebb hitvallás jelenlegi szövege Nyugat-Európában, a 6.8. században véglegesedett. A magyarországi protestáns felekezetek istentiszteletein ez a változat hangzik el. Magyar fordítása a következő:

"Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes/katolikus[2] anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen."



Címkék: lotte testi/lelki


’13 jan
28
09:31

Heti Muníció: Igénytelen születésnapi torta

Írta: Fakirma (Onleány Társasblog)

Szerző: Fakirma  

A héten a depresszióról szerettem volna írni, de hatalmába kerített a Drakula hormon, és elszállt minden erőm. Tényleg van ilyen szörnyeteg, majd beszámolok róla a depis bejegyzésben, most viszont bemutatom nektek a Vakondtúrás névre hallgató fájdalmasan primitív édességkölteményt. Amikor először találkoztam vele egy szülinapi partin, izgatóan különlegesnek találtam. Megilletődve kértem el a receptjét. Lehangoló volt megtudni, hogy még a magamfajta botcsinálta szakácsné is negyed óra alatt röhögve elkészíti a tortát. Elárulom a receptet, hátha valaki  megszorul egy tömegigényeket kielégítő babazsúr alkalmával, ilyen vészhelyzetben megbocsájtható a praktikumokat szem előtt tartó háziasszonynak, ha ad egy maflást a konyhaművészetnek.
Süss a sütőben két piskóta alapot. Csak vicceltem. Vegyél a sarki boltban két piskóta alapot.
Az egyiket vágd ketté.
A másikat morzsold szét. 
Készíts két adag vaníliás pudingot. Biztosabb, ha a főzés nélküli zacskókat választod, nagyobb az esély, hogy  nem kozmál oda. 
A vaníliakrém kétharmadát kend a kettévágott tortalapok közé. 
Pakold tele gyümölcsökkel, így azzal áltathatod magad, hogy valami egészségessel tömöd a gyerekeket. (Ha jól emlékszem a puding - a karamellás cukorkával együtt - előkelő helyet foglal el a világ tíz legegészségtelenebb étele között)
A maradék pudinggal kend meg a torta tetejét. 
Verj fel fél liter tejszínt habosra.
Az összemorzsolt maradék tortalappal keverd össze a habot, és halmozd vakondtúrás-jellegűen a torta tetejére.
Ahogy a neve is mutatja, a Vakondtúrás már tényleg a gödör alja, innen csak felfele visz az út a gasztronómiában: bármit teszel a kötelező alapkellékek közé, garantáltan javítani fogod a szülinapi meglepetést. Jöhet bele lekvár, dió, szeletelt mandula, aszalt gyümölcs, csokiöntet, csokireszelék, Krowka cukorka...
A Vakondtúrás a serpenyő egyik oldalán terpeszkedik. A másikon viszont ott gubbaszt a megtakarított pénz és idő, no meg a sok-sok szeretet, amivel készül egy ilyen családi csoda torta. A megspórolt pénzen például lehet venni az ünnepeltnek még két sellőpónit a csipetcsapatba. A tortasütésre szánt időt is hasznosabb dolgokra lehet fecsérelni: mi például eldugdossuk az ajándékokat vicces helyekre, amelyeket házilag kreált furfangos versikék instrukciói alapján találhat meg a síkideg ünnepelt.
Bölcs Bendőnek asztalánál 
mindent megesz a penész,
Kellenél, hogy letörölgesd,
Futás oda, hogy megnézd!

Kakaszag a levegőben,
Vagy valaki pukizott,
Hogy ne szálljon ki az illat,
Csukd be gyorsan az ajtót!

 Boldog születésnapot és vidám tortakészítést!

Címkék: ajánló születésnap gasztro inspiráció torta fakirma heti muníció


’13 jan
27
14:15

Internetes ki vagy-vagy?

Írta: Onleanyblog

Szerző: Onleány

Függő vagy vagy nem vagy?
Nem vagyok függő. Gyűlölöm a gépet, napokig rá se nézek, aztán rám tör a tömény szorongás, amikor bekapcsolom...(Fakirma)
Ó, nekem nagyon sokat adott a net, egyelőre többet, mint amit elvett. Lustaságomból adódóan, ha ott van, nem bírom ki, hogy ne nézzek rá, de ha nincs, nem megyek utána. Telefonra nem kell, cserébe viszont itthon legyen megbízható szélessáv.   (Szofi)
Túl sokat használom, határeset a függés és a szabadság között. (Lotte) 

Közösségi oldalak vagy magányosan?
Gépet csak a társas kapcsolatok miatt használok. (Fakirma) 
Azért jó, hogy az Onleány fent van a facebookon, mert legalább tudom, hogy működik az a dolog, és ennyi elég is. Azt viszont sajnálom, hogy jópár magánlevelezést és nekem kedves blogot megölt a face állandó készenléti állapotának csábítása. (Szofi)
Totál facebook-idegen. Egyedül a blog miatt  lett némi közöm hozzá. (Lotte)

Véleménynyilvánítás vagy csöndes olvasgatás?
Inkább lapulok, csak Anyus blogján szoktam időnként megszólalni...(Fakirma)
A személyes témákhoz néha hozzászólok, nagy csatatereken csak bámulok, és számolom a halottakat. (Szofi) 
 Ez is a blogra korlátozódik - visszafogottan. Betelefonálós műsort sem hívok soha. (Lotte)

Blogolvasó vagy csak író?
A blog elég idétlen műfaj. Éppen ezért szeretem elkövetni és elszenvedni is. Amolyan szadomazo érzés. (Fakirma)
Nagyon szeretem a blog műfajt, szerintem zseniális találmány. Kreatív, művész- blogokkal és a még színvonalas ős-Poronttyal kezdtem, és határozottan állíthatom, hogy egy nem-könnyű élethelyzetben feloldották az elsötétítést. Manapság a "reggeli újság" és az "esti híradó" nekem a bloglistám szemlézése, és ez így nagyon kellemes. (Szofi)
Ciki, de nem olvasok blogokat, csak nagyon ritkán. (Lotte) 

Munkaeszköz vagy hobbi?
Inkább munkaeszköz, bár egyre gyakrabban szivárog be a magánélet. (Fakirma)
Mindkettő. (Szofi) 
Munkaeszköz, de miután az Onlreány hobbi, ezért folyamatos kikapcsolódás is. (Lotte)

Hírkeresgélés vagy politikán túli tartalmak?
Még az Óperenciás tengeren is túli...(Fakirma)
Nagy ritkán elolvasok valami publicisztikát, de elborzaszt az a szerintem értelmetlen, efemer politikai szappanopera, ami elönti a sajtót. Inkább másfelé kalandozom. A hírportál címlapokat  afféle barométernek tekintem, rápillantva összeáll egy homályos, és feltehetőleg torz kép az aktuális társadalmi időjárásról. (Szofi)
Érdekelnek a hírek és néhány számomra fontos vélemény. (Lotte)



Címkék: rólunk ki vagy-vagy? onleány


’13 jan
26
14:03

Róma sötét arca

Írta: Onleanyblog

Szerző: Lotte  

Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben nyilvánította január 27-ét nemzetközi holokauszt-emléknappá. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás kötelességét". Rómában ennek sajátos értelmezéseként idén - a helyi zsidó közösség kezdeményezésére - a magyarországi szélsőjobb ellen tiltakoznak. A látványos megmozdulás keretében a Colosseum díszkivilágítása fog elsötétülni. Az olasz főváros főpolgármestere azt mondta: "Róma így ítéli el jelképesen az antiszemita és idegengyűlölő ideológiákat, kiemelve a magyarországi szélsőjobboldali pártokat."
Fontos és helyénvaló, hogy a világban zajló rossz irányában ható folyamatok ellen felemeljük a hangunkat, ha másképp nem, hát legalább jelképes gesztusokkal. De ugyanilyen fontos, hogy egy ilyen látványos akció fókuszában valós problémák álljanak, hogy ne süllyedjen olcsó marketingfogássá, s hogy nehogy az etnobiznisz és az uniós adok-kapok aprópénzévé devalválódjon.
A Népszava vészhelyzetet kiált. Nekem pedig ilyenkor rendre rossz érzésem támad.
Kinek az érdeke, hogy a kis magyar (egyébként mélyen ízlésem és felfogásom ellen való) szélsőséges párt létét kolosszális méretű veszedelemmé duzzassza? Kinek az érdeke, hogy egy szuszra Magyarországot állítsa be ismét, s annyira fájdalmasan unalmasan és egyoldalúan a jogtiprás fellegvárává? Cui prodest? - kérdezem.
Tényleg az olasz főváros polgármestere tördeli villájában a kezét Vona Gáborék felett? Nem arról van-e szó ismét, mint annyiszor és annyiszor már, hogy a honi, nemzetközi hangszórókra bekötött polgártársaink indították el Ron Werber-i kampányukat?
Ismét, mint annyiszor már nemzetközi vizekről támadva. Ki ellen is?! Biztos, hogy a Jobbik áll a célkeresztben, s nem az a valódi fájdalom oka, hogy a kétharmados vezetés élén bizonyos érdekeket sok tekintetben sértő államférfi áll? Nem ugyanaz a lemez forog-e véletlenül körbe és körbe a Colosseumban, az osztrák televízióban sugárzott propagandafilmben és a nemzetközi lapok hasábjain?
Holnap mindenesetre otthon mi is elsötétítünk majd. Kedvenc zsidó-keresztény költőnknek gyújtunk egy szál gyertyát és elolvassuk együtt a Nem tudhatom... kezdetű verset.
(Ami pedig Rómát illeti: a polgármester foglalkozhatna a várost rendre ellepő futballhuligánokkal (nyáron békés turistaként a Spanyol lépcsőn menekültünk a könnygázlövedékek elől) vagy a méregdrága éttermek mellékhelyiségeinek tisztaságával. Többre mennénk vele: zsidók, keresztények egyaránt.)


Címkék: lotte köz/vélemény


’13 jan
24
10:59

Elfogadás vagy befogadás?

Írta: Onleanyblog

Szerző: Lotte    

Másodikos kisfiamnak van egy kis osztálytársa, Borika, aki más, mint a többiek: akadozva beszél, a mozgása nem koordinált, hamar el is fárad. A születése körül történhetett valami, talán oxigénhiányos állapot vagy valami hasonló, nem tudjuk pontosan. A kislány sokkal nehezebben veszi az akadályokat, mint társai, nehezen számol, olvas, tornaórán is gyakran meg kell pihenjen.
Borikának zsúrja volt nemrég. Sok gyerkőcöt meghívott, az én kisfiam is ott volt. Mikor a szülinap végén, a megadott időpontban ott toporogtunk a ház előtt, az anyukája behívott magukhoz bennünket, szülőket is. Mindannyiunk arcán ott volt az önkéntelen megrökönyödés, mikor egy ablaktalan, nyers beton aljzatú szuterénbe léptünk. A két helyiségből álló hajlék nagyon más volt, mint a többi gyerek otthona. A fiúk és lányok fel-alá futkostak, szemmel láthatóan remekül érezték magukat. 
Mi, szülők zavarban voltunk, s szemlesütve hívogattuk gyerekeinket, hogy későre jár, most már ideje indulni. Az anyuka kedvesen segített az indulásban, maradék süteményeket dugdosott a gyerekek zsebeibe. A kisfiamat és barátait elnyelték a középkategóriás családi autók. Hazafelé kérdezgettük őket, milyen volt Borikáéknál? Harsány jókedvvel mesélték, hogy "ez volt az eddigi legeslegjobb szülinapi zsúr!"
Néhány napja aztán formabontó szülői értekezlet volt az osztályban. A tanítónéni körben helyezte el a székeket, s nem ő beszélt, hanem minket, szülőket beszéltetett. Mikor Borika édesanyjára került a sor, elmondta, milyen nehéz kislányának az iskola, mennyit küszködnek egy-egy feladott olvasmánnyal, számolási feladattal. Aztán arról kezdett el mesélni, hogy a kislány mindennek ellenére nagyon szeret iskolába járni, jókedvvel indul el reggelente, mert befogadták és szeretik a gyerekek. Könnyes szemmel megköszönte nekünk, szülőknek is.
Szégyelltem magam és egyszerre boldog is voltam. Szégyelltem magam betokosodott felnőttségem miatt. Mert nem úgy vagyunk-e a legtöbben, hogy jólneveltségből ugyan elfogadjuk a MÁSikat, de igazi befogadásról, na, arról már szó sem lehet! Nem kerüljük-e el az alkoholista szomszédot, mert mi van ha hozzánk szól a liftben, és olyan büdös szegénykém, meg különben is, mit is mondhatnánk neki? Nem nézünk-e félre, ha már a harmadik hajléktalan mellett megyünk el az utcán? 
Ezek a másodikos gyerekek nem egyszerűen elfogadták egy tőlük sok tekintetben látványosan különböző osztálytársukat, hanem befogadták őt a játékukba, az életükbe. Nem illemből, vagy politikai korrektségből, hanem ösztönösen, minden kontrolláltság nélkül. Hogy is mondta Jézus: "...ha olyanok nem lesztek, mint  a gyermek..." Azt hiszem, van mit tanulnunk a gyerekeinktől.

Címkék: tolerancia gyerekek másság testi/lelki


’13 jan
23
11:57

Kőmajmok háza - egy jó könyv kiskamaszoknak

Írta: Onleanyblog

Szerző: FiloSzofi

Tasnádi István - A kőmajmok háza 
Pozsonyi Pagony, 2012

Egy jó könyv két tízéves fiúról, 30 év csúszással ugyanabból a házból, két ugyanolyan nyáron, egy történet két felében. Mindez a Harry Potter és az Égig érő fű hangulatát ötvözve egy mai magyar kisregényben.  Apa-fiú könyv, de lányok is élvezni fogják.

Fülszöveg:

Kornél 2012

Kornél tíz év körüli, asztmás fiú, egyedül él az anyjával egy pesti bérházban. Apját nem ismeri. A nyári vakáció ideje alatt összeismerkedik egy különös lánnyal, aki folyton mágikókról, nyambikvarákról, peritonokról és egyéb furcsa lényekről beszél. Kornél nem igazán hiszi el, amiket Iza mond, de az események meglepően igazolják a kislányt.

Gyuri 1982

Gyuri tizenkét év körüli, vagány és nyughatatlan srác, nem igazán találja a helyét a világban. Nagyszüleinél, egy pesti bárházban tölti a vakációt, leginkább barátjával, a házban lakó Tomival ütik el az időt. Együtt csavarognak a nyolcvanas évek Budapestjén: beszöknek a Szikra moziba, bámulják a légiparádét, fociznak, bandáznak.

A két fiú története a könyv végén összefonódik. Hogy hogyan, az kiderül Tasnádi István egy szuszra olvasható ifjúsági regényből, amelyben minden részlet egy nagy kirakós darabja. A már önállóan olvasó gyerekek után remélhetőleg a szülők kezébe is átvándorol a kötet, hogy élvezettel merülhessenek el saját gyerekkoruk tájaiban.

A kiadó a könyvet 8  éves kortól ajánlja, és azt hiszem, találó is ez a besorolás, én sem fogom hamarabb elolvasni Búnak. Ezt  a döntést nem a szöveg nehézsége, és nem is a történet összetettsége indokolja, sokkal inkább egy másféle érettség, amit jobb híján társadalmi beavatottságnak hívnék. Jobb híján, vagyis a fejlődéslélektani szaknyelv ismeretének hiányában.

Felső korhatár szerintem nincs, az alsó  pedig az évek számától függetlenül az, amikor a gyerek már biztosan tudja, hogy a karácsonyi ajándékot nem a Jézuska hozza, nem fél a sötét szobában, egyedül jöhet haza az iskolából, és már nem fogja a szülei kezét. És még valami: annak a gyereknek lesz hozzáférhető a könyv egésze, aki átélte már a magányt, aki már tudja, hogy a szülei nem tökéletesek és nem mindenhatók, de a saját halhatatlanságában még töretlenül hisz.

A mágikus és reális érzékelés nagyon finoman csúszik össze Tasnádi könyvében, éppen úgy ahogy a valóságban. Igen, mint a valóságban. Nem ahogy a dolgok vannak, és amiről igazán keveset tudunk, hanem ahogy tapasztaljuk őket. Ha egy sárga-fekete foltos gyík, kártya és Szent György valóban segít megtalálni egy édesapát, akkor az valóság, nem?

Lábjegyzet csipkés lelkű aggódó anyáknak (amilyen én is vagyok):

A történet hátterében húzódó családi tragédia, a felnőtt Gyuri drog-függősége igazi népmesei bukás-motívum, nem a "kötelező kis alvilági mocsok" a hitelesség kedvéért, amivel olyan gyakran találkozunk középszerű alkotásokban. Nem témája a könyvnek az apa pokoljárása, csupán egy  pármondatos hátter a fiú hőstörténetéhez.



Címkék: ajánló gyerekkönyv tasnádi istván ifjúsági irodalom filoszofi kőmajmok háza


süti beállítások módosítása