FACEBOOK 
RSSSzerző: FiloSzofi
35.hét
+10 és fél kg (nem változott!)
Kezdem megszokni a gondolatot, hogy hamarosan szülni fogok, bekerült a rövidtávú jövőképembe. Okos, gondolhatjátok, azért ezt elég régóta lehet sejteni. Igen, igen, persze, de ez valami más. Azt is tudjuk, hogy egyszer meghalunk, de azért egy jódarabig az is csak egy elmélet.
Terápiaként elképzeltem magam wagneri hősnőnek (a napokban láttam a Bolygó Hollandit), egy nekem írt operában, ahol mint Létó bolyongok, körülöttem zúg a tajtékzó tenger - örvénylő muzsika, a szárazföldek visszahúzódnak, elolvadnak a talpam alatt, és nincs egy hely, ami befogadna, hogy világra hozzam a gyermekemet. Ezért jó a klasszikus műveltség: levezeti a feszültséget, no és egy barát, aki elvisz az Operába: hozzásegít a katarzishoz. Wagner ugyan sosem írt volna operát egy magamfajta nőszemélynek, de Létó története szerintem igenis a tollára való:
35.hét
+10 és fél kg (nem változott!)
Kezdem megszokni a gondolatot, hogy hamarosan szülni fogok, bekerült a rövidtávú jövőképembe. Okos, gondolhatjátok, azért ezt elég régóta lehet sejteni. Igen, igen, persze, de ez valami más. Azt is tudjuk, hogy egyszer meghalunk, de azért egy jódarabig az is csak egy elmélet.
Ez a mostani távolság - remélem, csak a szüléstől - pont akkora, hogy nem tűnik félelmetesnek. Most például sokkal több kedvem van szülni, mint mondjuk lakást keresni....Ez utóbbitól ver ki a hideg veríték, és vannak rémálmaim.
A hasamtól még bőven igen jókat tudnék aludni, álmatlan éjszakákat a lakások okoznak: öreg, koszos és sötét lukak, mint fogatlan szájak akarnak felfalni álmomban, én pedig menekülök, és nincs egy hely, ahol otthonra találjak, ahol lehajthatnám szegény fejemet, dajkálhatnám a gyerekeimet. A pánik akkor öntött el, amikor majdnem megvettünk egy ilyet, ékes bizonyítékául a bénaságomnak, de ez egy másik történet, amitől megkíméllek benneteket.
 |
| Michelle Daisley Moffitt |
 |
| Jessica Perkins |
A szépséges Létót Zeusz elcsábította, és a szeretője lett. Meg is fogant az istentől. Zeusz felesége, Héra tudomást szerzett a dologról, és féltékenységében elátkozta: nem szülheti meg gyermekét olyan földön, amit ért már napsugár. A biztonság kedvéért még ráuszította Püthónt is, a rettenetes kígyót, hogy pusztítsa el Létót. Szegény Létó csak futott, menekült, keresve a helyet, ahol megszülheti gyermekeit. Szerencsére neki sem volt rossz a családfája, és lett, aki a segítségére sietett. Mikor Délosz szigetére lépett, két szikla emelkedett ki a földből, és a szigetet Poszeidón isten jóvoltából óriási hullámok takarták el, kupolaszerűen, hogy a szűz sziklákra fény ne essen. Itt állhatott meg Létó, hogy a hosszú vajúdás után világra hozza Artemiszt, a vadászat istennőjét, és Apollónt, a fény, a zene, a költészet, az igazság(osság) és a jóslás istenét. Az eredmény elég impozáns, túlnő az üldözésen.
Mentségemre megjegyzem, hogy mindez a nagyszerű tragédia a lelkemben csak a lakás-saga csúcspontjának éjszakáin tombolt, időm nagy részét ennél sokkal kevésbé drámaian élem. Mondjuk - Wagner után - olyan Schubert-dalocska szinten.
Tehát nincs még új lakásunk, és már nem is akarok, vagyis egyelőre nem, mert a világ minden helye idegennek és félelmetesnek tűnik. Néha még az is, ahol most lakunk. (Nagyon)terhes nővel sose keressetek lakást, ha jót akartok!
Űzöttségemet a gyerekeim közelsége tudja némileg enyhíteni, illetve a férjem extra gyengédsége, ha észrevenné a hatalmas felkiáltójeleket a szoba levegőjében. Egyelőre azonban el van foglalva egy lökött és álomkóros feleség okozta károk elhárításával, és a nikotin szörnyekkel vívott háborúval.
 | ||||||||||
| Kikötni volna jó (vintagebytheshore) |
Apropó, gyerekek. Mostanában minden lehetséges helyről ömlik a figyelmeztetés, hogy önző disznó, és gyerekeinek megnyomorítója, aki nem csak ellátja a gyerekeit és gyönyörködik bennük, de bármilyen szükségletéhez is kapcsolja őket. Persze értem én, hogy ne legyen a gyerek a felnőtt társak pótléka, ne pakoljuk rá a problémáinkat blabla, de egy olyan korszakban, amikor szükségszerűen nagyon intenzív a kapcsolatunk, akkor tán nem ciki, ha ez egyben erőforrást is jelent, vagy igen? Arra azért figyelek, hogy ne legyek ragacsos puszi-szörny!
Amúgy kösz, jól vagyok. Ideje lenne talán arról is számot adnom, hogy van-e értelme a kismama jógának, miután elég régóta hetente kétszer ott urizálok. Röviden: van. A normális terhesség-érzeten túl, azaz hogy mégiscsak egy majd háromkilós labda férkőzött a szerveim közé, nagyon jó a közérzetem, leszámítva az extra álmosságot. Igaz, ha azt leszámítom, a hét összes napjából maximum három marad, akkor meg nem nagy kunszt jól lenni.
