Szerző: Lotte

Itt(hon) én. Megtehetnénk, hogy fogadjunk valakit, próbálkoztam is, de rendre azt vettem észre, hogy ugyanúgy végigtakarítottam a napot, mintha nem lett volna segítségem, ráadásul hol kávéval kínáltam, hol ebédeltettem az egyébként aranyos Sárikát. De az én hibám. Egyszerűen utálom ezt a szerepet! Ugyanígy voltam (a nagymamák nem kis bánatára) a gyerekvigyázókkal is. Mikor elhívtunk egy nénit, hogy segítsen a picik és még kisebb mellett, egyre csak ki akartam venni a gyerekeket a kezéből. Miért dünnyög pénzért hozzájuk egy idegen, mikor én is ott vagyok, még ha frusztráltabban és idegesebben is?! (Az intézményesült gyerekfelügyeletnél ez már egyáltalán nem zavart, de ott más a helyzet: egy gyerekcsapat tagjaiként vigyáznak rájuk az óvónénik.) Nem tehetek róla, kényelmetlenül érzem magam, ha más végezi a dolgomat.

Ötünk élete persze folytonos pakolással és csiszatolással jár. Lássuk, mi tartozik a napi rutinba? Először is a mosás-teregetés-pakolás végtelen háromszöge. Nekem ez a legutálatosabb: a ruhaneműk körforgása reménytelenséggel tölt el, a gyerekek átlag két viselet ruhát és egy asztalneműt piszkítanak el naponta, ami örök munkát ad a mosógépünknek. (Hét év robot után nemrég nyiffant ki és vonult nyugállományba az első darab.) A porszívózás is menetrendszerű tevékenység, ezt az amerikai konyhával, no meg nyáron a kerti ki-be járkálással, télen a fatüzeléssel magyarázom (hiába próbálom szabályozni az étkezések rendjét és a teraszra való kijutást, csak reménykedem, hogy egyszer valami foganatja is lesz.)

Aztán itt vannak a három-négy napos ciklikussággal ismétlődő teendők: a felgyülemlett vasalnivalók felszámolása, a hideg és meleg burkolatok felmosása, a portörlések és a mellékhelyiség-takarítással kapcsolatos tennivalók.

És máris eljutottunk a nagytakarításhoz. Ez már az ablak- és keretmosás, a konyhai csetresz-dörzsölés, a pókháló eltüntetés, a bútorhuzigálás, a növényzuhanyozás, a függönymosás és a szőnyegtisztítás világa. Itt már koncepció kell: vegyszerekkel és rongyokkal, vödrökkel és papírtörlőkkel felszerelve, fejben megfelelően felkészülve kell nekiállni. És akkor az előkészületi szakról, a láthatatlan, szekrények mögötti világról, meg a lakás különböző sarkain rendszeresen újratermelődő kaotikus kupacok felszámolásáról még nem is beszéltem! Ilyen kupacokká állnak össze például a tokjukat vesztett mese dvd-k; a kitört hegyű ceruzák és kupak nélküli filcek; az előszobában összegyűlt „csak ezt még hadd vigyem magammal” típusú, később méltatlanul mellőzött játékok és játékalkatrészek; az innen-onnan hozzánk került névjegyek és szakadt kuponfüzetek. És felmerülnek a racionálisan nem megoldható problémák: mi legyen a kéthetes vonatos rajzokkal vagy a pókhálósra kopott kedvenc macis zoknival? A sorsuk a kezemben van: adok-e még egy kis időt vagy kuka? (Nem vagyok túl következetes, jövőjük attól függ, vajon épp a rendszeretet vagy az általuk kiváltott nosztalgikus érzelem kerekedik-e felül.)