Megkezdődött a visszaszámlálás az iskolákban, június 15-én kitör a nyári szünet. Május közepétől gyakorlatilag úgysem lehet már tanítani, elfogyott a türelem, ha kintről csiklandoz a nap, nincs az a gyerek, aki ne csapná azonnal a sarokba táskáját. Az én lelkesebb fajta, elsős kisfiamat is alig tudom rávenni a leckeírásra, el tudom képzelni, mi lehet a régebbi motorosoknál! 

Még így negyven felé tempózva is bizsergető érzés az utolsó iskolai napok hangulatát felidézni, azt az "enyém-a-világ", "minden-mindegy-már" felszabadult állapotot.
Mikor kisiskolások voltunk, anyukámék iskola után fogtak bennünket, s mentünk hetekre a nagyikhoz, meg a szokásos kéthetes balatoni beutalóval a nagy, családi nyaralásra a munkahelyi üdülőbe. (Jut eszembe, képzeljétek, innen ismerem a tegnap Abel-díjjal kitüntetett Szemerédi Endrét is! Ugyanis az Akadémia balatonvilágosi üdülőjébe jártunk, ahol ikerpár lányaival voltam nyárideji cimboraságban, a papájuk pedig (akkor még sötét szakállal), igazi matematikus módjára fel-alá sétált a Balaton-parton naphosszat. Ezúton is Isten éltesse!)

Visszatérve a nyári szünetre, mi nem táboroztunk soha, bátyámmal nyuszi gyerekek voltunk, viszolyogtunk a műfajtól és tökéletesen elvoltunk a nagymamák melletti élettel. Persze, nem tudom, az emlékeim csalnak-e meg, de úgy rémlik, korántsem voltunk olyan intenzív gyerekek, mint a mieink, valahogy nagyszülő-barátabb csapatot alkottunk még unokatestvérekkel súlyosbítva is.
Reggelente elbattyogtunk a miskolci piacra, aztán segítettünk megpucolni a borsót vagy krumplit, s játszottunk a szomszéd gyerekekkel napestig. És másnap kezdődött minden előröl. Mára valahogy megváltozott a világ, a gyerekek nyári időtöltése is intézményesült. A dolgozó szülők táborok arzenáljából válogathatnak, ízlés és pénztárca függvénye, ki mit választ.
Nálunk is folyamatban van az idei nyár programjának összeállítása, ami eddig biztos, az egy hét kézműveskedéssel, sporttal és játékkal tarkított napközis tábor (csúnyán hangzik, de azt mondják, nagyon szeretik a gyerekek), aztán újabb öt nap angol tábor (nem kell megijedni, senki sem fog tudni jobban angolul a tábor végére, annyiban szokott kimerülni a nyelvtanulás, hogy megtanulnak pár éneket), és nyár végén várható még egy hittanos tábor. (Testvérkedvezménnyel táboronként kettejüknek átlag 35.000 Ft-ot fizetünk.) A fiúk még kicsik, így ottalvós helyre nem mennek, ezekkel a táborokkal viszont három hétig megoldott a délután négy óráig való elfoglaltságuk: dolgozhatunk vígan, már csak a kislányt kell az ovi végeztével vinni magunkkal vagy nagymamákhoz  kihelyezni. Délután pedig mindenkit, szép sorban begyűjteni.
Ezek után már csak a nyárból fennmaradó "kis" időt kell kisakkozni úgy, hogy ne bolonduljanak meg a nagyszülők, ne rúgjanak ki minket a munkahelyről és pihenhessünk is egy kicsit, ja és persze minél több közös, szép nyári élményt gyűjthessünk be! Három töprönttyel kihívás egy hétvége is, hát még egy nyár!
De nehogy panaszkodásnak vegyétek, alig várjuk már a nyári szünetet! Csak kezdődne már!