A várost járva mostanság óriásplakátok tűnnek fel, melyen a következő mondat szerepel: "Az élet ajándék!" Valóban az: annak is, aki adja, annak is, aki kapja. De vajon miért részesülünk mind kevesebben ebben az ajándékban? Miért nem akarunk ajándékozók és megajándékozottak lenni?

Sorozatunkban a KSH népesedési helyzetről szóló, Kamarás Ferenc demográfus nevével megjelent friss tanulmányát szemlézzük. Az előző részben általános demográfiai helyzetképünket vázoltuk fel, a mai napon a születések számának - nem sok optimizmusra okot adó - változásaival foglalkozunk.

Köztudott tény, hogy  a születések száma hazánkban hosszú ideje alapvetően csökkenő irányzatot mutat. Igaz ez akkor is, ha az elmúlt másfél évben - a családi adókedvezmény és a gyes három évre történő visszaállításának is köszönhetően - örömteli fordulatot jelentett, hogy hosszú idő óta először mérséklődött a fogyás üteme.



A '70-es években évente átlagosan még 152 ezer gyermek született - ebbe a népes generációba tartozom magam is. A '80-as évekre ez a szám 131 ezerre, a '90-es évekre pedig 112 ezerre esett vissza, azaz tíz évenként átlagosan 20.000-el kevesebb gyermek jött világra. Ezt követően állt be aztán egy újabb, radikális fordulat: a '90-es évek végén csökkent ugyanis először a születésszám évi 100 ezer alá, hogy aztán 2011-re már a 90 ezret se érje el. Elképesztő ütemű változás: a 2011-es 88 ezer fős születésszám már a felét sem éri el az 1975-ös 194 ezres számnak!
Az évenkénti születésszám mindig a szülőképes korú nők számától és azok termékenységétől függ. Megállapítható, hogy a szülőképes korú nők létszáma eddig korántsem csökkent olyan mértékben, mint a születéseké: ugyanis ez csak 11%-os, míg a születésszám 41,5%-os visszaesést mutat. Ez is jelzi, hogy a gyermekvállalási magatartásokban következett be jelentős változás.

A '90-es évek elején lépett szülőképes korba az én generációm, a '70-es évek szülötteinek népes csapata. A korábbi szokások szerint már ekkor tömegesen gyermeket kellett volna szülniük. Nem tettük. A rendszerváltást követően ugyanis paradigmaváltás ment végbe a gyermekvállalási magatartásokban, s az anyák egyre idősebb korban kezdték el világra hozni első és további gyermekeiket, azaz rohamosan emelkedni kezdett a szülő nők átlagos életkora, a húszas évekről fokozatosan a harmincas évek elejére tolódva.

Késlekedő generációk

A 2011-ben szülő nők átlagos életkora már 28,3 évre emelkedett az első gyermekük világra hozatalakor, azaz akkor vállalták első gyermeküket, amikor a 20 évvel korábbi generáció már lényegében befejezte termékenységét, kialakítva az akkor szokásos kétgyermekes családmodellt. Az életkor szerinti termékenységi profil mára annyiban változott, hogy emelkedett a 30, különösen pedig a 35 év feletti nők szülésgyakorisága, akik úgy tűnik, pótolni próbálják korábban elhalasztott gyermekeiket. (Én is hoztam a papírformát: 29 éves voltam első kisfiam születésekor, 31 a második, 33 a harmadik szülésem idején.)
A radikális változások hatására azonban hiányozni kezdtek a korábban fiatalon vállalt gyermekek. Az évtized végén aztán újabb negatív fordulat következett be: 2010-ben  és 2011-ben újabb mélypontot ért el a születések száma, folytatódott a gyermekvállalás életkorának kitolódása, a termékenységi mutató pedig 1,24-re esett. Ilyen termékenység mellett száz nő mindössze 60 leánygyermeket hoz világra élete folyamán, azaz a termékenység olyan mértékben távolodott el az egyszerű reprodukciót biztosító szinttől, ami tovább csökkenti a jövőbeni kilábalás esélyét.
A húszas éveikben lévő fiatalok meredeken csökkenő termékenységét a 30-as évek második felében járó nők növekvő termékenysége nem tudja ellensúlyozni. Ráadásul a gyermekek ilyen jelentős hányadának a 30-as, 40-es életévekre történő halasztása komoly egészségi-biológiai kockázati tényezőket is rejt. A gyermekvállalás ideális életkora az orvos-szakmai tapasztalatok szerint  a 20-as éveket és a 30-as évek elejét jelenti. Ezt követően a női fogamzóképesség kezdetben lassan, majd 35 év felett egyre gyorsabban csökken, s a várandósság kimenetele is bizonytalanabbá válik, nő a koraszülés kockázata. Nekünk, a még népesnek mondható '70-es években született női generációnak a gyermekvállalás ideális időszaka lassan kicsúszik a lábunk alól, amit mi is érzünk. Ezzel magyarázható, hogy a termékenységi mélypont mellett csak a 35 év felettiek szülésgyakorisága emelkedett. Ugyanakkor nem valószínű, hogy generációnk ezzel be tudná hozni jelentős lemaradását, így bizonyos, hogy átlagosan kisebb családnagysággal fejezzük be termékeny életszakaszunkat, mint a megelőző generációk.
A '80-as években születetteknél pedig már érvényesül a teljes stratégiaváltás: a 20-as éveikben a képzés, a tanulás, az anyagi és munkahelyi egzisztencia megteremtése köti le figyelmüket, családalapításra nem is gondolnak. A hatvanas években szülők és gyermekeik, a jelenleg szülőképes korban lévők között hatalmas a szakadék a gyermekvállalással kapcsolatos attitüdökben: egy nemzedékváltás alatt ilyen mértékű és gyorsaságú változás még sosem fordult elő!
A családszerkezet várható változását a gyermektelenek arányával becsüli meg a demográfia. A számítások alapján az 1975-ös nemzedék 18%-a, az 1980-as születési évjárat 29%-a, az 1985-ös generációnak pedig 38%-a gyermek nélkül fejezné be termékeny életkorát, szemben az 1963. évi generáció 8%-os gyermektelen arányával.  Sokkoló hatású számok!
A jelenlegi termékenységi magatartásokkal, s a növekvő arányú akaratlan vagy épp szándékos gyermektelenség mellett így hamarosan uralkodóvá válhat Magyarországon az egygyermekes családmodell, mely megannyi negatív gazdasági, szociális és társadalmi hatást hordoz magában.
Pedig az élet: ajándék. Lehetne.
  
Sorozatunk következő részében a családalapítás és a párkapcsolati formák változásait vesszük górcső alá.