Szerző: FakirmaÉn csiszoltam, én festettemNyugi, ez itt már a befejező rész. És nem csak Ti, hanem én is nagyon unom már a témát. Ti ráadásul két perc alatt végeztek vele (vagy el sem olvassátok), én viszont ahelyett hogy az életközépi válságomat menedzselném, a tervek szerint…

Szerző: FakirmaA napos oldalMáthé Kata képe a ballagásrólLélektanilag helyesebb lenne a dicshimnusz előtt ócsárolni az óvodát, és nem fordítva. Azonban süt a Nap és jókedvem van. Rosszat mondani bármikor bármiről, bárkiről időjárástól függetlenül gond nélkül tudok. Most…

Szerző: Fakirma  Waldorf-gyalázó bejegyzésem után sürgető késztetést érzek arra, hogy egy fényező cikkel is előálljak. Motivációm összetett: egyrészt ronyózom, hogy valami fatális véletlen során egy sorstárs (esetleg óvónéni, jaj) ráakad az irományomra, s waldorf…

Szerző: FakirmaFigyelmeztetés: Ez a bejegyzés - a megelőző 156-tól eltérően - nem tartalmaz egy fikarcnyi örök érvényű igazságot sem. A mű egy hosszan elhúzódó identitáskrízis aktuális szeletkéje. Igényes olvasóknak és/vagy ortodox waldorfosoknak nem ajánlom.Az i-re a…

Szerző: FakirmaGondolkoztatok már azon, hogy az elég jó anya mennyit játszik a gyerekeivel? Mármint nem a reggelizésnél kezdődő szájba belovagló husi-katonáktól az ágyba bújásig tartó "hol lehetnek a gyerekek, de mitől mozog ez a paplan?" típusú napi rutintevékenységeket…

Már majdnem egy éve annak, hogy Királykisasszony megünnepelte harmadik születésnapját. Bennünk, gondos szülőkben nagyjából ezzel egy időben lángolt fel az intézmény-para: vajon vagyunk-e annyira belevaló, tökös anya-apák, hogy gyermekünket megóvjuk egy elfuserált…