Kommentszűrés
’12 sze
10
19:58

Lelki Zöldségek: Waldorfosnak lenni jó! - Második rész

Írta: Fakirma (Onleány Társasblog)

Szerző: Fakirma

A napos oldal


Máthé Kata képe a ballagásról
Lélektanilag helyesebb lenne a dicshimnusz előtt ócsárolni az óvodát, és nem fordítva. Azonban süt a Nap és jókedvem van. Rosszat mondani bármikor bármiről, bárkiről időjárástól függetlenül gond nélkül tudok. Most azonban kihasználom a szerencsés körülményeket,  és gyorsan nekilátok a pozitív gondolkodásnak.
1. Mindig mindenben első a gyerek, mindenki más le van tojva. Az óvoda nem gyerekmegőrző, hanem egy olyan közösség, ahol a gyerek próbálgathatja szárnyait - ez már nem a család, de hasonlóan biztonságos és szeretettel megtöltött tér. A kicsik az első évben - ha a szülők nem morognak túlságosan - hetente csak négyszer járnak óvodába, a szerda vagy a péntek a pihenésé (mármint a gyereknek).
2. .A szabályok egyértelműek és szigorúak: fél kilencig be kell érni az óvodába, mert bezárják az ajtót, nem lehet játékot bevinni, és nincs felmentés a közös munka alól. Jaj annak, aki ellenszegül!
3. A pedagógusok nem cseszegetik a gyerekeket, csak akkor avatkoznak közbe, ha már nagy a gáz. Az óvónő nem állatidomár, nem mondja meg a tutit, viszont a háttérben állandóan jelen van, figyel, segít, vigasztal és példát mutat, no meg egész nap énekelget (ezt mondjuk írhatnám a negatívumok közé is, mert idővel szörnyen idegesítővé válik). A gyerekek fenekét nem nyalják ki,  maguk oldják meg a konfliktusaikat, bizonyos értelemben farkastörvények uralkodnak. Ha tetszik, ha nem, önállóságra, önérvényesítésre és együttműködésre szocializálódnak. A szorongós, áldozat-típusú gyereknek rendszerint mázlija van, mert több hozzá hasonló természetű  sorstárs frusztrálódik a csoportban, s idővel megtalálják egymást (az óvodai felvételnél nem csak az számít, hogy a gyerek és a család ne legyen zombi, hanem az is, hogy milyen az alakuló csoport összetétele).

4. Nekem bejön, hogy a játékok ennyire egyszerűek, jobb híján kénytelenek a gyerekek a kreativitásukat és a fantáziájukat használni, hacsak nem akarják szétunni az agyukat az óvodában. Kérdeztem Királykisasszonyt, van-e új játék az oviban. Csillogó szemmel újságolta, hogy igen vannak új kövek, pontosabban csak egy, de az nagyon szép. Már alig várom, hogy ez a waldorfos egyszerűség túlburjánozzon a lelkében, és az összes Barbie babát itthon is lecserélhessük a Duna parton gyűjtött faágakra és kavicsokra.
5.  A pedagógusok olyan ügyesen sertepertélnek a háttérben, hogy a gyerekek hamar rájönnek, legjobban akkor járnak, ha egyedül játszanak. A lányom hisztériás rohamot kap, ha nem tudok uralkodni hiperanyaságomon, s leülök vele játszani. Utálja, ha belepofázok a játékába, és szerencsére gyorsan elzavar.
6. Mivel a szülők kivétel nélkül nyögik elmebeteg gyermekbarát óvodaválasztásuk összes terhét, ezért nagy az összetartás és az együttműködés. A gyerekszállító- és felügyelő rendszer gördülékenyen működik, mindig akad egy altruista anyuka, vagy apuka, aki begyűjti az óvodában felejtett hátrányos helyzetű, dolgozó szülők gyerekeit.
7. A szülők többségében hasonló értékrendet vallanak és a társadalmi környezetben sincsenek nagy különbségek. Nincs bunkómercis és fogatlan alkoholista a felhozatalban (bunkó, mercis, fogatlan és alkoholista van, de csak külön-külön), viszont majdnem minden családban akad pedagógus, pszichológus vagy  közgazdász. Ha  anyuapu a három foglalkozás közül  az egyiket sem űzi, akkor egészen biztos, hogy megzizzent művészlelkek kerültek az utunkba.
8. Az óvónénik közül az egyik olyan mint egy mesebeli tündér, a másik határozott és két lábbal a földön jár. Nem azért különlegesek, mert a waldorfszellem lengi őket körül, hanem azért, mert jó emberek, szeretik a gyerekeket, értenek a munkájukhoz, szakmailag felkészültek és ránézésre őrült mód rendben vannak. Állami intézményekben is találkozom ilyen pedagógusokkal, csak ott nehezebb felismerni őket.
9. Számomra a gyereknevelés egyik legutálatosabb területe a levegőztetés:  plusz 20 fok alatt és 25 fok felett szenvedek. Hazánk szélsőséges időjárása miatt nagyjából 20 nap akad az évben, amikor szívesen kidugom az orromat a lakásból, így marad 330 (szigorúan Szendvics-naptárral számolva), amikor kínszenvedés számomra a gyermekszellőztetés. Ezeket a waldorfosokat kemény fából faragták, nem számít nekik jég, szélvihar, eső, vagy kánikula, egyfolytában a szabadba hurcolják a kölyköket. Alig várom már, hogy Ojót is bevegyék a csapatba, örökre búcsút mondhatok a játszóterezésnek.
10. Az óvodában semmi sem gagyi: jó minőségű az étel, a bútorok, a festékek és a vadgesztenyék, ráadásul a szellemi élet is bóvlimentes. Nem kell sokat agyalni azon, mi mit jelent: a tárgyi és a szellemi cuccok is letisztultak, egyszerűek és átláthatóak. Már többször említettem, hogy nagyon szeretik az ünnepeket és a szertartásokat. De ezt sem lihegik túl, nem erőltetik, hagyják, hogy mindenki a saját ízlésének megfelelően értelmezze és élje át a rítusokat. Csak a kereteket biztosítják. Ha jól emlékszem, az első ünnepkör a betakarítás (de lehet, hogy hülyeséget mondok, az biztos, hogy van valami köze a gabonához). Saját maguk őrlik meg a búzát és sütik a kenyeret. Nem tudom, mi tart ebben egy hónapig, az viszont biztos, hogy október elején a gyerekek vendégül látják a szüleiket az óvodában. Ez sincs túlbonyolítva, leülünk a terített asztal köré, elénekeljük a csócsázós-nótát, aztán megesszük a gyerekek által készített cipókat. A következő ünnepkörre már nem emlékszem, csak azt tudom, hogy a záróaktusa a szélviharban való saját készítésű sárkány eregetése ( egy vérbeli waldorfos addig megy, míg szélvihart nem talál). A legkedvesebb ünnepem az óvodai ballagás: nem mondanak a gyerekek versikéket, nincs három lepke mese és körben áll egy kislányka.  Az óvodai év utolsó előtti napján az iskolába készülő gyerekek ebéd után nem mennek haza, hanem délután az óvónénikkel állatkertbe mennek, este palacsintát esznek és éjszaka az oviban alszanak. A nagycsoportos gyerekek szülei ez idő alatt nem pihennek, hanem palacsintát sütnek és készülnek a búcsú-bábjátékra, amit az utolsó napon adnak elő az óvodában. A bábjáték után az udvaron folytatódik az ünnepség. A kertben áll egy virágokkal feldíszített kapu, az egyik oldalán az ovisok üldögélnek, a másikon pedig a szülők. Az óvónénik minden ballagó lurkót kézen fogva átvezetik a kapu túloldalára, ahol a szülő  átveszi a gyerekét a pedagógusoktól. Minden egyes gyereknél a két pedagógus énekel egy hosszú nótát, aminek az a lényege, hogy az óvodában jó volt, de most majd jól megszívod a nagybetűs életben, de ne aggódj, mert anyuapu ott lesz melletted. Komolyan, olyan megható volt, hogy még én is majdnem elbőgtem magam.
11. Az óvodai életet megelőzi egy Aprók Háza elnevezésű bevezető év. A kis waldorf-aspiránsok hetente egy délután a szüleikkel eljárnak az óvodába ismerkedni az óvónénikkel, a szokásokkal, kajákkal és a játékokkal. A "kisovi" nem kötelez semmire, és nem garancia arra sem, hogy a gyereket felveszik az óvodába.
12. Szeretem a pedagógiai elveiket, én nem találkoztam köztük olyan elképzeléssel, ami ártana a gyereknek. Nekem kínkeserves ebben a elgagyisodott világban a gyerekeimet megóvni az értéktelen szeméttől, s jó, hogy találtam egy olyan helyet, ahol rendszeresen adagolják a gyerekemnek a jót. 
13. Királykisasszony nagyon szeret óvodába járni. Ragyogó arccal lép be a csoportba, s délután ragyogó arccal szalad hozzám. Kell ennél több érv egy óvoda mellett?


Címkék: gyerek gyereknevelés óvoda waldorf óvoda waldorf pedagógia fakirma lelki zöldségek testi-lelki

A bejegyzés trackback címe:

https://onleany.blog.hu/api/trackback/id/tr715104139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anonymous 2012.09.10. 19:58:00

Anyus! A meglehetősen fejlett felettes énem tiltja meg. (Meg a józan ész is.) Bár pár hónapja azért még suttyomban megesett eldugottabb helyeken, ha volt plusz felnőtt, aki ügyelt a saját gyerekeimre. Amúgy nekem csak a szabadság élménye miatt esne jól a játszóterezés. Úgyhogy a képriport szóba sem jöhet, hova lenne a spontaneitás? :) Nagyon felcsigáztál amúgy Fakirma!
Réka

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.09.10. 19:58:00

Réka, ígérem, a következő posztomban elárulom Neked, mitől leszel igazán boldog, miközben a poros tornateremben révületben kalimpálsz. Bár nem ismerlek, de valami azt súgja, imádni fogod a cuccot!:)

Rendben, csak szóljatok, mikor mentek felnőttjátszózni (a kismotorokat otthon ne felejtsétek!). Én megyek a fényképezőgépemmel, s csodálatos képriporttal fogok beszámolni az eseményekről.:)

anyus 2012.09.10. 19:58:00

Réka, ki tiltja meg h játssz a játékokon?? :) Fakirma egyébként nemrég talált egy felnőttjátszóteret, csak nem próbálta ki, amiért kissé neheztelek rá.

Anonymous 2012.09.10. 19:58:00

Fakirma! Lehet, hogy tudat alatt arra vágyok, hogy nagy hassal kalimpáljak elvont zenére egy poros tornateremben? Mindegy, már úgyis leszámoltam a szuperanyaság illúziójával.
Úgyhogy csatlakozok a kényszeres játszótér látogatók táborához. Szerintem tíz anyukából kilenc csak azért megy játszóra, mert megtanulta, hogy szükséges, illetve azért, hogy a gyerekek ne nyúzzák. Én akkor szeretnék játszóra menni, ha én játszhatnék a játékokon. Inkább egy olyat szervezzünk, ahová csak anyukák járnak.
Réka

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.09.10. 19:58:00

:))
Egyre jobb, szerintem smasszer-ügyben meg tudunk egyezni, én személy szerint ragaszkodom hozzá, sokkal nagyobb biztonságban érezném magam:)

anyus 2012.09.10. 19:58:00

Csak egy jóképű smasszer kell, aki azonnal kivezeti azt akinek a szájából elhangzik az "és mi már bilibe kakilunk" vagy a "milyen ügyesen szopizik ez a nagyfiú", illetve a "ha még egyszer magadra szórod a homokot hazamegyünk" mondat.

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.09.10. 19:58:00

Katica, szívből megértelek, nem lesz waldorf iskolásom, bár szerintem Királykisasszonyt olyan kemény fából faragták, hogy még azt is kibírná elufósodás nélkül.:)
Szia Réka, rég hallottam Felőled, gyorsan megnyugtatlak, lesz még szó az euritmiáról ( még egy bejegyzést tervezek waldorf témában), képzeld van felnőtteknek is ha jól emlékszem, ha gondolod utánanézek:)
Anyus, ez a játszótér tök jó ötlet, csak valami korrekt szűrő rendszert kellene kidolgozni, nehogy beszivárogjanak álruhában a játszótér-fanatikusok és elrontják a mi kis bulinkat!
Anyuka2, egy jó családban mindig akad egy-két olyan lúzer rokon, aki bevállalja a dolgozó waldorf-mama elkényeztetett csemetéjét:)

Katica 2012.09.10. 19:58:00

Irma, és mondd, isibe is waldorfosok lesztek? Mert engem azért az nem győzött meg, hogy abban az életkorban is jó az. (mondjuk nálunk a Zénó, akinél ez felmerült,na ő eleve ufó a társadalomban, azért nem mertem bevállalni, hogy még jobban ufósítsuk a gyereket.) pedig amúgy tetszik az egész, igaziból minden részletében is, de valahogy egészében nem mertem a waldorfra voksolni. Az ovi persze más, az jó így, szerintem is.

anyus 2012.09.10. 19:58:00

Oh, csak azt az első posztot, azt tudnám feledni :D
(Amúgy meg az jutott eszembe h nem lehetne csinálni egy játszóteret olyan anyukáknak akik utálják a játszóterezést? Jól összegyűlnénk és nagyokat beszélgetnénk arról mennyire rühelljük az egészet.)

Anonymous 2012.09.10. 19:58:00

Fakirma!
Tényleg, pont ilyen egy jó ovi szerintem is. Olyan kár, hogy a nem waldorf ovikból nem lehet kitakarítani a gagyiságokat.
Még írhatnál valami felemelőt az euritmiáról is, nekem valahogy feláll a szőr a hátamon a szótól is. De lehet, hogy az is valami jót takar.
Réka

anyuka2 2012.09.10. 19:58:00

Kell. Tudjak mellette dolgozni járni.
Nagy szívfájdalmam, hogy a gyerekeim ki fognak belőle maradni :-(

süti beállítások módosítása