Szerző: Fakirma
Lassan elfelejtjük, hogy a sötétben minden tenger fekete,
és a hatásvadász törölközős pózban minden gyerek cukorfalat.
Strandra hétfőtől legfeljebb a (döglött) madár jár.
Idén se nyírtam ki egyetlen vattacukor árust sem, pedig nagyon utálom az összeset.
Vége a repülőtéri könnyes búcsúknak.
Autós kirándulásainkról mindig épségben hazaértünk.
A balatoni retro-ház bukéja jövő nyárig még nemesebbé érik.
Nem sajnálkozik több turista az ügyetlen szigetvári esztergályos emlékműve előtt.
A szennai sellőfiú magányosan búslakodik a református templomban.
Már a kölykeink sem turistacsalogató nevezetességek.
A délutáni szieszta már csak egy szép álom.
Fruzsi már nem kacsakéz indul városnéző túrára.
Bartos Erikától bocsánatot kérek, most már azt is tudom, hogy a szívecske alakú lakat a pécsi lakatfalon nem az ő csökött fantáziájának szüleménye.
Vajon a pécsi kutyák már megtanultak bilibe pisilni?
Mifelénk a pelenka már csak egy távoli emlék.
Vége a szökőkutas pancsolásoknak.
És a
A gyógyíthatatlan sebek réges-rég begyógyultak.
A hajómosószer-biznisznek immár befellegzett.
A kerti törpék már a téli álomra készülődnek.
A fagyit hamarosan ismét dobozból esszük.
Már a tanévkezdési vásárlásnak is a végét járjuk.
Viszlát nyár!
Isten hozott szeptember!