Elég jó anya vagy?

Azzal kezdeném, hogy tápos gyerek vagyok. Mikor anyukám szült, (sajnos) nem preferálták úgy a szoptatást, mint manapság, s hamar vissza is kellett menjen dolgozni mellőlem, úgyhogy babaként nem részesültem az anyatej áldásaiból, csak ez első hónapban kaptam a gyűjtőből tejet. Hozzáteszem, hogy szépen megnőttem, lelki traumát sem tudok felfedezni magamban a szoptatás elmaradása miatt. Ugyanakkor a baba-táplálás problematikája az anyukákat így vagy úgy, de szinte mindig megviseli, s lelkiismereti kérdéssé válik, hogy tud-e, s ha igen, vajon meddig tud/akar szoptatni.

Tegnap babalátogatóban voltam egy tündér-aranyos hét hetes leánykánál és anyukájánál. Az etetés gyönyörűséges cuppogó, nyeldeklő, dünnyögő hangjai felidézték azt a másfél évet, amit szoptatásban töltöttem, s ezzel kapcsolatos szép és szorongós élményeimet.

Én hat-hét hónap szoptatásra voltam kalibrálva, mindhárom gyerekemnél féléves korukra  kipurcantam, a gyerekvárás-szülés-nem alvás-szoptatás traumája menetrend szerint ekkorra juttatott el egy hullámvölgybe, s a méltatlankodó babák örömmel álltak át a bőségesebb "asztalt" kínáló pépes ételekre és a tápszerre. 

De minden alkalommal átéltem a "nem vagyok elég jó anya" nyomorúságos érzését, pláne, ha összefutottam egy-egy ismerős anyukával, akik lazán számoltak be arról, hogy három, három és fél éves "kicsikéjük",  reggel-este hogyan tépi fel pólójukat. A különbség égbekiáltó volt, s azt sugallta, nem tudom megugrani a jó-anyaság mércéjét.

Mert mostanság meg az a trend, és akkor Jó Anya valaki, akkor adja lehető legtöbbet gyermekének, ha minél tovább szoptat. Ahogy harminc-negyven éve nem tartották fontosnak a csecsemőtáplálás e természetes módját, most a fordítottja az igaz. Az irány persze jó, hiszen nincs ennél egyszerűbb és egészségesebb táplálási módja a fogatlan kis manóknak, nem kell szilikoncumikkal bajlódni, sterilizálni, csomómentesre kutyulgatni (és fizetni, mint a katonatiszt), kéznél az anya melege, hipoallergén az anyag, s nincs is szebb, mint egy mellen pihegő jóllakottra "szopott" kisbaba közelsége. Egyszóval szoptatni fontos és jó - ha megy! De ne érezze magát senki szörnyszülöttnek és csődtömegnek, ha nem megy, vagy csak három hónapig, mert fáradt, vagy fáj a háta, vagy egyszerűen csak kimerült. Nem vagyunk egyformák! Senki ne vegye sértésnek a hasonlatot, de ahogy vannak "jóltejelő" és rosszul tejelő tehénfajták, úgy különböznek a nők is egymástól. A szélsőséges tanácsokkal vagy sugallatokkal, pedig bánjunk csínján, mert sok kezdő anyuka küszködik komoly lelkiismeret furdalással, önértékelési zavarral egy amúgy is kicsit megzavarodott időszakban.
(Elválasztás témában feltétlen ajánlom mindenkinek Fakirma lelki zöldségkeverékéből a Cicistop címűt!)