Szerző: Onleány  

Hogy hozhat valaki ilyen lehetetlen helyzetbe?! Azt hiszem, az esti pohár boromról nehezebben mondanék le. (Lotte)

Sokat foglalkoztatott a kérdés, úgyhogy kipróbáltam az absztinenciát mindkét területen. Egy hónap után meglepetésemre a pia sokkal jobban hiányzott.(Fakirma)

Szemét kérdés, de az édességről. A bor sokoldalúbb, színesebb társ. Ha nem lenne bor, csak a többi szesz, akkor maradnék az édességnél.(Szofi)

Hidegen hagy mindkettő, egyiket sem. (Lotte)

A játékgépezésben az a jó, hogy nem kapsz tőle tüdőrákot, de én a dohányzást választanám. Nagyon szeretem a ciginek még a büdösségét is, de aztán egyszer azt olvastam a dobozán, hogy "A dohányzás öregbíti a bőrt", és azonnal leszoktam róla. De elhatároztam, ha már amúgy is elég ráncos leszek, meg a kölykeimet is felneveltem, újra rá fogok gyújtani.(Fakirma)
Minden rettenete ellenére nekem sokkal meghittebb és emberibb elfüstölni a testemet, mint a gépek és hitelezők macskakörme közt egérként vergődni. (Szofi)

Bizony, előfordul a füllentés. (Lotte)

A hittanon azt tanították, hogy mindig igazat kell mondani, én egy időben nagyon féltem a pokol tüzétől, így aztán mindig egyenes voltam. Aztán egyszer 18 évesen valami apróságban hazudtam az Apukámnak. Magam is meglepődtem, hogy nem omlott rám a plafon, sőt még az orrom sem kezdett el pinokkiósan nőni, a konfliktus pedig pofonegyszerűen megoldódott. Azóta időnként bevetem ezt a csúnya eszközt, és hát játékból is nagyon szeretek füllenteni. A legkínosabb lebukásom az volt, amikor egy ismeretlen társaságban úgy mutatkoztam be, hogy inszeminátor vagyok, és pechemre ült ott egy igazi is, persze pillanatok alatt kiderült, hogy nem egy különleges belevaló csaj vagyok, csak egy kóros hazudozó.(Fakirma)

Volt egy ifjúsági regény, az Andersen kisasszony, azt én vettem meg magamnak, hogy megtudjam, más hogy csinálja. Szenvedélyes költő voltam, mert a valóság néha kevésnek bizonyult. De ez mellébeszélés. Most ugye arról van szó, hogy megúszni valamit: Igen, szoktam, de sokkal, sokkal kevesebbet mint régen. Kezdek felnőni. Gyerekkoromban úgy éreztem, ahhoz képest, amilyen lelki nyomás van rajtam, nagyjából tök mindegy, mi az igazság csip-csup ügyekben. (Szofi)

Ritka, hogy temperamentumosan kieresszem a hangom, általában megsértődök. (Lotte)

Szeretek üvöltözni is, de sokkal jobban áll nekem a napokig tartó jéghideg sértődöttség. (Fakirma)
Ritkán van ingerem veszekedni, de van egy-két ember...akivel határozottan jobb lenne néha üvöltözni egyet, de éppen ők azok, akiknek ezen a téren semmi humorérzéke. Megsértődni  nem tudok, sajnálni magam azonban igen, az is elég bűzös dolog.
Egyébként már kianalizáltam: a konfliktusban sem bírom az eltávolodást, a legszeparálóbb dolog a sértődés, a közösségi megoldás legmélyebb szintje az önsajnálat, hiszen még egy utolsó kommunikatív megoldást rejteget: a panaszkodást. (Szofi)

Nem jellemző egyik sem. (Lotte)

Irigyellek Lotte rohadtul, mert én borzasztóan szeretek nagyzolni! (Fakirma)
Nagyon ékesszólóan tudnám ecsetelni, mekkora király vagyok, hogy egyáltalán nem jellemző rám az irigység. (Szofi)

Mindkettőre van példa, ideológiát is hamar gyártok hozzá (Lotte)

Néha belekezdek a Nagy Spórolásba, de olyan elviselhetetlen mártírpofa leszek tőle, hogy idővel Ember könyörögni kezd, hogy menjek és költsem el az utolsó fillérjeinket eszement baromságokra, csak legyek megint boldog. Én nem kéretem magam sokáig, elköltöm, Ember meg visszakapja régi vigyorgós feleségét.Végül is mindennek ára van. (Fakirma)
Teljes következetlenség. De azt vettem észre, ha hajlandó vagyok szembenézni gyászos anyagi helyzetünkkel, és spórolni kezdek, ugyanolyan szarul állunk, mint amikor szórom a pénzt. (Szofi)