Nem tudom, akad-e az olvasók között olyan oktondi, aki ne tudná, hogy ma van a Varga Tamás Matematika Verseny országos döntője. A világhírű (gondolom) matematikus nevével fémjelzett szellemi szpartakiád a matematika tagozatos osztályok életében olyan jelentőséggel bír, mint mondjuk a keresztényekében a Karácsony: ez mindennek az alfája és omegája. A különleges eseményhez különféle néphagyományok kötődnek: így például a döntő napján a Versenyzőnek nem kell iskolába mennie, egész délelőtt az ágyban hetrázhat, amíg anyu a számológépbe elemet vadászik, autóval érkezik a verseny helyszínére (még akkor is, ha ez a sarki iskola), illetve anyu (miután megtalálta a működő elemeket) a Versenyző által megjelölt főtt ételt tálalja ebédre.
Idén könnyen megúsztam az ünnepi főzőcskézést, Telhetetlen Bendőnk bazsalikomos csirkét rendelt. Megosztom veletek is a receptet, mert a kaja finom, egyszerű elkészíteni, s egyszer hátha a ti gyermeketek is pont egy ilyen különlegességre fog vágyódni valami ünnepi alkalom ürügyén. A recept egy pótolhatatlan barátnőtől való, neki köszönhetem életbölcsességem java részét: ő tanított meg többek között arra, hogy hosszúlépéssel a másnaposság kockázata nélkül végigmulatható az éjszaka, és ő súgta meg nekem a a klimax elleni hüvelykúp ránctalanító hatását is.
A recept pofonegyszerű: kiklopfolok egy rakás csirkemellfilét, és szépen kibélelek vele egy lapos jénai tálat. Teleszórom különböző sajtokkal, (a lényeg a feta, de én tettem ma mellé mozzarellát is), aztán jöhet a felvágott paradicsom, lilahagyma, olívabogyó és kapribogyó (ezt a két utóbbit nem kell felaprítani). Az egészet jól megszórom  bazsalikommal (ha igazi konyhatündér vagy, biztos zöldell az ablakodban a friss fűszernövények között, én persze a kutyaközönséges bolti szárítottat használom). Végül, hogy ne legyen olyan száraz, meglocsolom az egészet egy kis olívaolajjal. A sóval óvatosan kell bánni, többször megjártam már, a fetasajt, és a bogyók miatt könnyű elsózni a művet! Nagyjából 40 percig  sütöm180 fokon, fél órát lefedve, 10 percet fedő nélkül, azért, hogy piruljon a teteje. Rizzsel szoktam tálalni, s ha van hozzá idegem, összedobok mellé egy kis friss salátát is (ma nem volt). Bendő degeszre zabálta magát (ő az egyetlen a családban, aki a főztömet isteníti), szerintem vagy rosszul lesz a matekversenyen, vagy nemes egyszerűséggel elalszik a példák felett.
És remélem, mindenki megértette, hogy ebben a bejegyzésben nem zseniális főzőtudományommal, hanem zseniális fiammal dicsekszem!:)