Szerző: Lotte
Magam kereszteltem el így magam. Aki még nem élte át vagy időben már távolodik tőle, nem biztos, hogy tudja vagy emlékszik, de az anyai szerep nem csak a becéző tutujgatás és csitító simogatás, hanem a kőkemény brutalitás terepe is. Most nem elsősorban a verbális fenyegetésekre és testi fenyítésre gondolok (erre különben is gondolni sem szabad), hanem a gyerekbetegségek alatt betöltött irgalmatlan nővéri feladatokra.
Csupamosoly betegsége hívta elő a már feledésben lévő élményt a nappali egy szegletét ideiglenesen elfoglaló porszívóról és a gusztustalan, kitisztíthatatlan baktériumtenyészetről, az opálossá vált orrszívóról, ami fenyegetően csőre töltve várja a következő beavatkozást. (A képen látható darab szép steril, de két szippantás után ennek vége.) Immunbajnoknak éppen nem mondható asztmás-kruppos gyerekeim mellett évek óta fegyvertársaim ezek a rettegett eszközök, amihez társul még a babyhaler-nek nevezett porlasztó, amit kis maszkkal kell erőszakkal a fulladozó emberke orrára és szájára tapasztani, hogy oldódjon a hörgők szűkülete, no meg a Salvus vizet párásító észveszejtően hangos kütyü, ami mellett üldögélve végetlennek tűnő idő telt már el.
Utálatos jószágok, amire az utóbbi időben szerencsére nem volt szükség (ezen az őszön még csak hánytunk), de most előkerültek a szekrények mélyéről a kúpokkal, lázcsillapítókkal, nyákoldókkal (milyen undorító egy szó!), orrcseppekkel együtt.
Csupamosoly finoman szólva sem tartozik azok közé a földre szállt angyalok közé, akik vidáman porszívózzák saját taknyos kis orrukat. Gyűlöli az egészet, a tengervizes spricceléstől a szívásig és cseppentésig. (Teljes szívemmel megértem, egyszer kipróbáltam én is, szörnyű érzés bedugni az orrba.) De miután orrot fújni még nem tud, a kezdeti szelíd rábeszélés és alkudozás után pedig nem marad más, mint az erőszak. Essünk túl hát minél gyorsabban a közös kínon, így féllábamra ültetve a síró kislányt kényszerintézkedést alkalmazok. Szabad kezemmel brutálisan lefogom a kismalacot, és behatolok az orrjáratba. Leírni is brutális, hát még csinálni! De a szeretet legyőzi a szelídséget és empátiát, a cél meg szentesíti az eszközt és a mielőbbi gyógyulás érdekében marad az erőszak.
Marad, és mindig rám marad. Nincs nagymama vagy nagypapa, aki vállalná, hogy imádott unokáját így bántalmazza, ha látnak minket az említett pózban, úgy is néznek rám, mint egy gyilkosra. Ő pedig, ha próbálkozni kénytelen is néha, túl megengedő, azaz nem hatékony: tortyog-szortyog, liftezik tovább a takony.
Marad, és mindig rám marad. Nincs nagymama vagy nagypapa, aki vállalná, hogy imádott unokáját így bántalmazza, ha látnak minket az említett pózban, úgy is néznek rám, mint egy gyilkosra. Ő pedig, ha próbálkozni kénytelen is néha, túl megengedő, azaz nem hatékony: tortyog-szortyog, liftezik tovább a takony.
Így aztán marad minden Irgalmatlan nővérre.