Kommentszűrés
’12 okt
29
15:05

Írta: Onleanyblog

Szerző: FiloSzofi

Az előző részben némi zavar alakult ki akörül, hogy mi is zavar, és mára talán számomra is jobban kikristályosodott, hogy a testem a lelkem is, ezért zavarban vagyok, valahányszor pusztán testi mivoltában számolnak vele. Nincsenek kidolgozott elméleteim a témáról, valódi lélektestként egyszerűen így érzékelem, és a szétválasztás zavara a fodrásznál éppúgy fennáll, mint a rendelőben. Egy kicsit azt gondoltam, az ilyesmit amúgy meg sem érdemes említeni, hisz mindenki ilyen, legfeljebb a többség kevésbé érzékeny a szétválasztásra.

Nemrégiben olvastam egy bejegyzést, ahol a szerző arról számol be, hogy a gyereke születése óta valami megváltozott a férjével a kapcsolatuk intimitásában. Hosszan ecseteli, hogy semmi baj, tulajdonképen semmi oka a panaszra, mégis érez valamit a levegőben, ami aggodalommal tölti el. Valami változás, amit nem ért, nem tudja honnan fúj, és hova tart, merre megy, és mit fog magával sodorni.
A szerző azért osztotta meg a problémáját, hogy anyatársaival megbeszélje, feldolgozza azt, és talán valamiféle megértésig, továbblépési irányig jusson. Ehhez képest, amit kapott azt szerintem nem köszöni meg, de lehet, hogy nekem van egészen torz képem az emberekről. Az első tanács így hangzott: megunt téged, de neked több kell, tehát tarts szeretőt. Voltak persze finomabb megközelítések, durvábbak is, de őszintén szólva sírnivaló volt az egész.  Meg sem említeném a dolgot, ha a blogot nem tartanák az igényesebb olvasóközönséggel rendelkezőnek.

Kommentelni nem volt kedvem ott, de néhány gondolatot idehoznék,elszakadva a konkrét esettől és a műfajtól is. Persze online máshogy működnek a reakciók, és az elvárások is, mint személyesen, de azért nem egészen másként.

Néhány kerülendő dolog, ha valaki tanácsot kér, megosztja a problémáját.:

1. Szép dolog az őszinteség, de ha valaki fél, szorong, akkor ebben az állapotában nem gondolnám,  hogy az a legjobb, ha hozzávágom az első nyers gondolatomat. Ilyenkor ugyanis csupán magammal vagyok őszinte, és nem vele. Puszta kíméletlenségnek tartom, ha kitárulkozásában gyomorszájon vágom őt magammal.
Egy fokkal jobb, ha mellé állítom magam, ami alapján eldöntheti, van-e bennünk elég közös vonás ahhoz, hogy a továbbiakban számításba vegye a véleményemet. Tehát nem azt mondom neki, hogy ez és ez van, hanem hogy ezt én így élném meg.

2. Ha egy kapcsolatban változás érezhető, elég nehéz eldönteni, hogy pontosan ki, vagy mi változott. Ha



Címkék: terhesnapló filoszofi

A bejegyzés trackback címe:

https://onleany.blog.hu/api/trackback/id/tr745104202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása