Szerző: FiloSzofi

 + 3 kg

Lori Portka grafika

Most jó. Ez a várandós időszak utazósebessége. Jellemzően ebben az időszakban fotózzák a modelleket, szerepelnek a reklámokban, és kislány korunkban így képzeljük, amikor majd "nagy hasunk lesz". És én még ennek is az elején tartok, a tükör előtt billegős játéknál, amikor még eldönthetem, hogy kirakom, vagy elrejtem. Egyetlen bosszantó körülmény, hogy az előző, beszámíthatatlan hetek hátraléka most ott mosolyog, és örül, hogy végre megérkeztem...

Amennyiben vannak szellemi igényeink, ilyenkor érdemes rástartolni a kielégítésükre, és amennyiben vannak testi igényeink, akkor jó lesz, ha most rástartolunk a kielégítésükre. ( Ez pedig itt egy mondat részvét a permanensen szarul levőknek.)

Van ugyan egy gombóc a gyomrod alatt, de még tudsz enni, emészteni, aludni, lélegezni, lehajolni. Ez addig természetes, amíg egyszer nem gátolnak meg benne, és van esély, hogy a vége felé néhány funkció csak korlátozottan lesz elérhető. (Első terhességnél ezekben a hetekben kezd oszlani az a tévképzet, hogy a gyerek úgy ül a hasadon, mint a kispárna  a ruha alatt. Sajnos nem, nem rajta, ez benne van, ott, ahol máskor a gyomrod, a beleid, és a tüdőd szokott lenni.)

Ez az a korszak, amikor még van értelme annak a szónak, hogy intim szféra. Nincs nyulkálós vizsgálat, nőgyógyászt látni sem kell. A vérvételt, vagy a vérnyomás és súlymérést a védőnőnél értelmezd extra törődésnek, ami neked jár. A test persze folyamatosan küldi az apró jelzéseket, de ezeket még magányodban, a fürdőszobában értelmezheted.

Nem tudom, hányadik hétben, de valamivel később történhetett, az első terhesség idején: Épp zuhanyoztam, és feltűnt, hogy valami fehér jön a melleimből. Alig-alig, de mégis. Folyt a meleg víz, körbevett a pára, és sokáig nem tudtam megmozdulni. Katarzis volt. Elsőre ijesztő, talán zavarba ejtő, de mélymeditatív sokk. Eltűnt a testem különállósága, a személyiség mint ruha hullott alá, és megéreztem, hogy egy vagyok a kövekkel és a füvekkel, az egyetlen nagy, lassú áramlással, ami az anyag.

De bojlerünk van, és idővel elfogyott a meleg víz :)

Ez az élmény, mint valami beavatás megmaradt, érvényes maradt. Igen, a ránk törő testiség, a döbbenet, hogy része vagyunk az anyag nagy körforgásának, ami a mulandóságunk és személytelen öröklétünk is egyben, lehet olyan felemelő, mint a az ellentétes irányú, testtől szabaduló tapasztalás.

Lehet, hogy valakivel ez a szülést közvetlenül megelőző időszakban történik meg, vagy még később, vagy ilyen koncentráltan soha, de ez az időszak alkalmas a meghitt testi rácsodálkozásokra, ami a tiéd és egyben univerzális, és még inkább rólad szól, mint a rólatok, hacsak nem vagy vérprofi a magzattal való kapcsolattartásban. És lehet, hogy amikor már mindenhova belóg a hasad, és aki arra jár megnézi a méhszájadat, nem fog menni önmegmutatkozás, a tested rejtettségből való diszkrét előlépésének ilyen finom tapasztalása.

Épp ez benne a szép, hogy aztán fogod magad, a testedet, és szép csinosan felöltözöl, (ez is egy olyan fogalom, aminek most még igazán van értelme) és lazán átváltasz polgári üzemmódba, ahol tested a kommunikációs falad, mint minden rendes, kifinomult kultúrában. Egy középidős hasat lehet sikkesen viselni anélkül, hogy önmagában uralná a megjelenésedet.

Nekem még van derekam, a járásom nőies (tud lenni, ha figyelek magamra), a dekoltázsom meg khm...messze veri a tízéves átlagomat. De tényleg, ez micsoda különdíj!
 

Lori Portka

És igen, végre eljutottam terhesjógára. Régóta tervezem az ismerkedést egyáltalán a jógával, és a  rendszeres mozgás valamilyen formájához való visszatérést. Futás nem hiszem,hogy jó ötlet, tudom, hogy sokan csinálják, de szerintem az alhasi szervek és izmok ennek nem nagyon örülnek. A biciklit leporoltam, szerintem már béke van bennem, mehetek, de azért nem olyan komfortos mint régen, különösen a forgalomban. Szóval a jóga. Klassz volt. Nem csináltunk "semmit", de utána egész nap fel voltam dúlva tetőtől talpig. Mintha izomlázam lett volna, de persze nem, inkább olyan érzés, minta az oxigént végigtoltad volna a nem használt járatokon is. A légzőgyakorlatok egyébként is egészen megleptek azonnali hatásukkal. A váltott orrlyukú légzés (remélem, jól mondom) egészen egyszerű, de becsszó feltörte a régi a kátrányt a tüdőmben, és szépen összeillesztette szétcsúszott agyféltekéimet. Épp ezt kerestem a jógában egyébként, hogy szanaszét gurult részeimet összegereblyézze, és segítsen is egyben tartani a zsiványokat. Nem mondom, hogy egy alkalomtól újjászülettem, de jó útnak látszik.

Még jó, hogy ebben a naplórészben intellektuális, nevelési és más elméleti problémákról és élményekről akartam írni. Sebaj, majd a következő részben, ezt már megette az anyag.