FACEBOOK 
RSSSzerző: FiloSzofi
Amikor először jár külön utakon a gyerekünk, amikor nélkülünk kell megállnia a helyét a világban, és amikor valami olyat lát, és olyat tud, amit mi nem. Nálunk még nem aktuális, legfeljebb apróságokat illetően, de arra még nagyon is emlékszem, milyen volt, amikor én kalandoztam így el...Nem, nem kezdem el feltépni a régi sebeket, csak azt akartam nyomatékosítani, hogy emlékszem! És most, hogy kezdek átkerülni a másik oldalra, azt is látom, hogy ilyenkor a gyerek sokkal távolabb van a szülőtől, mint a szülő a gyerekétől. Ez egy nem-euklidészi geometria. A két pont két külön térben helyezkedik el, mégis össze vannak kötve.
Egy olvasmányélményemet szeretném megosztani veletek, amit ha sűrítettebben lenne megfogalmazva, azonnal bemásolnék az anyafüzetbe. Nem kizárt, hogy így is megteszem. Ez a kis könyvecske, Tove Janssontól a Titokzatos tél a Mumin-völgyben, nemcsak az elkószálásról és a magányos helytállásról szól, de ugyanilyen fontos része a hazaérkezés. Nekem katarzis volt, mert ez egy ideális hazaérkezés.
A világba kerülve a poronty vizsgázik, a hazaérkezéskor a szülő. Az is valószínű, hogy az fog jól (bölcsen) fogadni, aki jól (bölcsen) engedett el. Ha ezt jól csináljuk, pár kiló súllyal kevesebbet kell cipelnie a gyereknek az életben.
Az ne zavarjon meg senkit, hogy itt nem kell a kisbocsnak elmenni, ehelyett házhoz jön az ismeretlen világ, a szülők meg egyszerűen csak átalusszák.
"Muminpapa, Muminmama és csemetéjük, Muminbocs egy kékre mázolt, tornyos faházikóban élnek valahol északon. Tavasszal, nyáron és ősszel a kertjükben dolgozgatnak, csinosítják az otthonukat, olykor kalamajkába keverednek, máskor békésen beszélgetnek üvegezett verandájukon, vendégeket fogadnak és vidám kompániájukkal élettel telivé varázsolják a völgyet.A fagyok beálltával azonban bevackolódnak meghitt otthonukba és téli álomra szenderülnek, akárcsak őseik, akik a kandalló mellett, a sutban húzták meg magukat télire."
Muminbocs azonban egy téli estén felébred...
Mellette békésen szuszog a Mumin család, és velük alszik az az élet, ami eddig Muminbocsot melengette. Hamar ráébred, hogy ki kell lépnie a házból, és a téli világban életet keresnie.Muminbocs elindul, és megismerkedik a tél lakóival, és a tél törvényeivel. Barátokat és segítőt is talál magának, de ebben a világban nem gyerek többé. Egyedül kell döntéseket hoznia, házigazdának lennie, gazdálkodni a javaival, mérlegelni és elengedni.Derekasan helytáll a kis Mumin, aki a családban először élte át a telet. Igaz, hogy közben szétkapják a lakást, kifosztják a kamrát, és új lakója is lesz a háznak. Nem csoda, hogy a tavaszra való várakozásba egy kis szorongás is vegyül, mit szól majd anyu, ha felébred.
"Ekkor Muminmama felébredt álmából.
Nem riasztották fel sem a jégzajlás robajai, sem a hóviharok, sem a kályhában süvítő szelek. Nem zavarták meg a házban nyüzsgő jövevények, és az ébresztőórák is nyugodtan csöröghettek felőle egész télen.
Ám most kinyitotta a szemét, és éberen fürkészte a mennyezetet. Aztán felült az ágyában és megszólalt:
- Ó, szegénykém, te aztán jól átfázhattál!
...
Muminmama tüstént a konyhába sietett, hogy forró szörpöt készítsen.
- Rengeteg a mosatlan edény! Kiáltott utána nyomorultan Muminbocs.- Semmi gond, kicsinyem! - válaszolta anya. - Minden rendben lesz.
...
- Anya! Ha tudnád, mennyi mindent kell elmesélnem!
- Neked először is aludnod kell! - szakította félbe Muminmama, és bekötötte Muminbocs torkát a flanelkendővel.
- Csak egyetlenegy dolgot had mondjak! - kérte elálmosodva Muminbocs. - Ígérd meg, hogy nem gyújtasz tüzet a cserépkályhában! Ott lakik az egyik ükapánk!
- Megígérem - felelte anya. (Anélkül, hogy kérdezne valamit! - Szofi-)
Ekkor Muminbocsot nyugalom és békés meleg töltötte el: hirtelen megszabadult minden felelősségtől. Felsóhajtott és orrát belefúrta a párnába. Hamarosan gondtalan álomba merült."
Tove Jansson: Titokzatos tél a Mumin-völgyben. Napkút 2008. fordította Vukovári Panna.
