FACEBOOK 
RSSSzerző: Fakirma
Noha laza vállvonogatással úgy teszek, mintha nem érdekelne, de nálunk a január legfontosabb eseménye mégis csak a félévi bizonyítványok kézhez vétele. Idén is túl estünk rajta, Bendő az elvárásoknak megfelelően nem okozott meglepetést. Megnyugodhattam, hogy az iskola továbbra sem ítéli fiamat a társadalom peremére taszított zsenik sorsára, de azért ismét egy nagyon menő bizonyítvánnyal jutalmazta őt teljesítményéért. Így hát elismerően vakargásztam meg a feje búbját, majd útnak indítottam az iskolai sítáborba. Első félév kipipálva.
Szendvicsgyerek szintén hozta a formáját. Tulajdonképpen érthetetlen, miért vagyok ennyire kiakadva, rég megedződhettem volna az általa okozott talányok hosszú során. A bizonyítványában egy ének hármastól és egy matek négyestől eltekintve csupa ötös feszít, sőt, latinból egy dicséret is becsúszott. Fiam iskolája köztudottan haladó szellemű, diák-centrikus gyermekmegőrző hely, így a skatulyázás elkerülése végett a jegyek mellett a gyerekek írásos értékelést is kapnak féléves munkájukról. Amikor megláttam Szendvicsgyerek jellemzését, azonnal a szívemhez kaptam. Aláírtam már pár intőt, többször csúsztam lapos-kúszásban az igazgatói irodában ablak-betörések, ebédlői köpködések miatt, küldtem bonbont eltört kezű osztálytársnak, de ilyen förmedvénnyel harcedzett anya létemre még nem találkoztam. No nem fiam antiszociális magatartásáról olvashattam rémregényeket. Viszont kiderült, hogy gyermekem egy lusta, kivételesen szétszórt és figyelmetlen diák, aki pontatlanul végzi feladatait és teljesítménye az utóbbi időben rendkívül ingadozó, amelyen feltétlenül változtatni kell, mert egyébként irgum-burgum. Még megboldogult pedagógus-koromból emlékszem, hogy ilyen szösszeneteket a kirúgás előtt álló gyermekek szüleinek küldözgettem. Illetve még azoknak sem, ugyanis igazi pedagógiai kripliségnek tartom, ha egy gyerekről készült jellemzés negatívumokon kívül mást nem tartalmaz. Még a legmegátalkodottabb anti-pedagógus is tudja, hogy gyereket motiválni szidalmakkal veszett fejsze nyele. No, az én gyerekemről egy fikarcnyi jót sem sikerült az osztályfőnöknek magából kipréselnie..
Azt kérdezitek, most dicsekszem, vagy sopánkodom? Őszintén szólva fogalmam sincs. Büszke vagyok a majdnem kitűnő bizonyítványra, de a hozzá fűzött magyarázattal együtt az egésznek számomra semmi értelme sincs. Nézem az ellenőrzőt, és a szeptemberben beírt ötösök pont úgy festenek, mint a januáriak. Persze, nálam jobban senki sem tudja, hogy Szendvicsgyerek egy trehány disznó, akivel reggelenként még cipője bekötéséért is meg kell küzdenem ("Minek kössem be, az ötödik óránk úgyis torna lesz!"), egy a betűt sem ír le soha feleslegesen, és a tanulás mellé lassan egy korbácsot is be kell szereznem. Rendben, lebukott sasszem-tanárnő előtt. De akkor legyünk már következetesek! Ha egy sunyi kis lébecoló, akkor kapjon rossz jegyeket, és ne jutalmazzák őt (sok esetben csillagos) ötösökkel, és verbális vállon-veregetésekkel! Ha meg olyan fenemód kiválóan teljesít, akkor ne szégyenítsék meg az egész osztály színe előtt egy gyalázatos jellemzéssel! Statisztikailag a gyerekem éltanuló, de amúgy meg mindjárt kicsapják az iskolából a kritikán aluli teljesítménye miatt? Hol itt az egyértelmű visszajelzés, az építő kritika és a motiváció? És mi az üzenet a gyerek számára? Szarok-bele-mindenbe hozzáállással is lehetsz éltanuló? Vagy kaphatsz egy szekérnyi csillagos ötöst, akkor is csak egy utolsó senki leszel az osztályban?
Szendvicsgyerek elégedetten nézi tajtékzó arcomat. Miközben azon gondolkodom, miként fogom anyatigrisként elharapni az osztályfőnök torkát (de csak miután szakmabeliként a sárba tiportam őt), csendben gratulálok fiamnak. Már megint sikerült elérnie, hogy nem síelő bátyja testi épsége miatt aggodalmaskodom, hanem ő körülötte forog a mi kis családi világmindenségünk.
