Szerző: Lotte
Újraindult az év, ismét ovi, iskola. Két hét kihagyással reggelek a régi ütemben: kakaó, tízórai a táskába, öltöz(tet)és, "mikor jöttök értem?". Aztán egy puszival elszórni a kicsiket oviba, iskolába, indulni a munkába, "dolgozóba".
Január első hete: a munka és hétköznapiság ideje. Mikor a vacsora nem ünnepi ebéd maradék, hanem kenyér és felvágott. Mikor korán reggel ki-ki utcai ruhát ölt, s nem császkál tízig pizsiben. Mikor a gyerekek újra szabott időben megkapják a C-vitamint, s nem marad el a téli vitamindózis egy későre nyúlt vendégség miatt. Mikor az a Jézuskától kapott játékok kezdenek beilleszkedni a gyerekszoba kaotikus sarkaiba.
Januárban a hétköznapok rutinjával kipihenhető a szabályokat felforgató, öntörvényű ünnep. A hétköznapok ugyanis kordában tartják az embert. Megszabják szokásait, nyesegetik elhajlásait, visszafogják étvágyát és italfogyasztását. Persze az újrainduló hétköznapiságban mindig van valami visszafojtott szomorúság, az elmúlás borongós érzete, de ha jobban megnézzük, az újrakezdés lehetősége is. Jó ez a ritmus, akárcsak az évszakok váltakozása. Talán életemben először örülök a hétköznapoknak.