Legyünk nagyon büszkék! Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális szervezete nemzetközi évet szentelt születésének századik évfordulója alkalmából a kiváló magyar neurobiológusnak, Szentágothai Jánosnak (1912-1994). 

A Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke, az első szabadon választott magyar parlament képviselője a Nobel-díjasokat megillető tiszteletnek és elismerésnek örvend a világ tudományos életében. 

Foglalkozott többek között a belső fülben lévő helyzetérző (vestibularis) rendszerrel, mely a nemzetközi ismertséget hozta el tudományos pályáján, de a kisagy kutatásai is nagyon érdekelték, valamint a látórendszer, később pedig a gerincvelői idegpályák áttevődéseivel foglalkozott, miközben új pályára állította az egész anatómia oktatást. Az addig morfológiai tárgyat ugyanis funkcionális anatómiaként oktatta. Tehát, amikor a szívizomról beszélt, nemcsak azt oktatta, hogy milyen a lefutása az izomrostoknak, hanem arról is beszélt, hogy az hogyan is működik.

Kiváló és népszerű előadó volt, a magyar agykutatás a mai napig az ő eredményeit fejleszti tovább, valamilyen módon mindenki Szentágothai-tanítvány. Mindezek mellett nagyon jól rajzolt, festett, kiváló színészi képességekkel volt megáldva, értője volt a költészetnek és a zenének, de széleskörű botanikai ismeretekkel is rendelkezett. A 20. század nagy polihisztora volt." - mutatott rá Hámori József akadémikus, egykori tanítvány. Orvosgenerációk tanultak a Kiss Ferenccel készített Az ember anatómiájának atlasza című tankönyvéből, melyet ő maga rajzolt, tizenhárom nyelvre fordítottak le és száznál több kiadást ért meg.

"Az anatomia számomra nem csupán minden orvosi gondolkodás és cselekvés elidegeníthetetlen alapja, hanem az anyag és a lét örök szépségének és harmóniájának egyik legmagasabb rendű megnyilvánulása." - vallotta Szentágothai János, a zseniális magyar tudós.