Mostanában át-átsuhan rajtam is az egünket takaró szorongásfelhő árnya, pedig hangulatilag többnyire a magam útját járom. Épp ez annyira fantasztikus az emberben, hogy ugyanazon körülmények között ezerféleképpen képes érezni magát, attól függően, miféle illatok szállnak lelke vegykonyhájából.És éppen ezért voltam rettentő hálás a Heti Válasz Karinthy Márton riportjáért, mert kihúzta piros cipellőm a sárból, könnyebb léptekkel mehetek tovább. Kedves Karinthy Márton, köszönöm!
Csurka-darabbal kezdi 30. évadát a leghosszabb ideje működő magyar magánteátrum