Eddig is zavart a közterületeket elárasztó értelmetlen angol feliratok sokasága, ám birkák vagyunk, idővel mindent megszokunk: ma már úgy fut rajtuk keresztül a tekintetem, hogy észre sem veszem őket. Igen ám, de kisfiam most olvasni tanul! Egerésző macska módjára jár a szeme és keresi a nagy, nyomtatott betűs feliratokat, bármerre járunk. Néhány ELADÓ és ZÁRVA táblán kívül azonban alig akad magyar olvasnivaló.
Kényszeresen angol szavakat ír ki minden kis- és nagykereskedő, ezek olvashatók a flakonokon, csomagolóanyagokon és hirdetéseken. Az értékesítés és szolgálatatás nyelve Magyarországon egyértelműen az angol, legyen szó high quality-ről vagy second hand-ről. Szomorú igénytelenségről árulkodik mindez: mintha minden mindegy lenne e népnek. Pedig volt kezdeményezés ez ellen a mérhetetlen nyelvszennyezés ellen, nem is csak intés, de törvény, amelynek viszont foganatja nem lett. Úgy enyészett el nyomtalan, ahogy a hitünk, hogy parlamenti döntésekkel társadalmi jelenségek önmagukban visszafordíthatók. A gyerekek pedig nem találnak magyar szavakat, az ország meg tömött sorokban menetel Ósönbe és Lidlibe soppingolni.