FACEBOOK 
RSSMagas sarkú, vagy bakancs?
Nagyon tetszik a magas sarkú, időnként hazacsempészek egy-egy nőcis darabot (ezek a szalmatalpú szandálok szerintem különösen szexisek), de az utcára nem jutok ki bennük, egész egyszerűen idétlenül állnak nekem, a bakancs sokkal dögösebb életérzés.
(Fakirma)
(Fakirma)
Mindkettő. A magas sarkút régen lázadó megvetéssel néztem, mára megszerettem, jól áll a lábnak! A bakancs persze szerethető és kényelmes, pláne vidéki gyaloggaloppnak.(Lotte)
Igen, ez az, hogy bizonyos sarokmagasságig előnyös, de annyira nem én vagyok! A tűsarkút azért még mindig bénának tartom. Mintha valaki csipeszt rakna az orrára egy vaskos felirattal: szexi vagyok. Bakancs, de nem a Timberland! (Szofi)
Igen, ez az, hogy bizonyos sarokmagasságig előnyös, de annyira nem én vagyok! A tűsarkút azért még mindig bénának tartom. Mintha valaki csipeszt rakna az orrára egy vaskos felirattal: szexi vagyok. Bakancs, de nem a Timberland! (Szofi)
Jóga, vagy kondicionáló torna?
A jóga olyan nagyon intellektuális, a hasizmaim meg szörnyen buták, csak a női kondicionáló torna nyelvén értenek!
(Fakirma)
A jóga nekem nem új keletű ezo-divat, úgy nőttem fel, hogy apukám Baktay Ervin könyvét ajánlgatta és ászonázott nap mint nap. A lázadást nem a jóga, hanem annak kikerülése jelentette. Így jutottam el a kondicionáló torna sivár lábemelgetős világába, amit mostanság a futás izzasztó monotonitására cseréltem. (Lotte)
A női tornákkal az a baj, hogy rettentően unom, a közösségi formája meg nem az én világom. Mivel lassú vagyok, mint a teknős, most ért el a jóga hullám, és egyszer majdnem el is mentem, sőt, már álltam a kapuban. Azt hiszem, nem (csak) a divat hatása: most ismertem meg a testem annyira, hogy az képzeljem, vágyom erre a a fajta magammal létre. De a futással is pont így vagyok, csak azt csinálom is (néha). (Szofi)
A női tornákkal az a baj, hogy rettentően unom, a közösségi formája meg nem az én világom. Mivel lassú vagyok, mint a teknős, most ért el a jóga hullám, és egyszer majdnem el is mentem, sőt, már álltam a kapuban. Azt hiszem, nem (csak) a divat hatása: most ismertem meg a testem annyira, hogy az képzeljem, vágyom erre a a fajta magammal létre. De a futással is pont így vagyok, csak azt csinálom is (néha). (Szofi)
Pszichoanalízis, vagy kineziológia?
A kineziológiához túlságosan földhözragadt vagyok, az analízistől félek, már így is elég sok gusztustalanságot tudok magamról, nem akarok még a jótékonyan feledésbe merült zsenge korom mocskaival is szembesülni.. Na jó, ha muszáj választani, akkor inkább legyen a pszichoanalízis az undorító ösztön-énemmel együtt.
(Fakirma)
Kineziológia. Nem mintha, nagyon tudnám, mi az, és hogy csinálják, de az alapelve evidensen elfogadható számomra. A tudomány-nem tudomány vitát mellesleg értelmetlennek tartom, amellett, hogy maga a kérdés értelmes- ha a ezt a nyulat akartad kiugrasztani a bokorból. A pszichotudományok iránti ellenszenvemről pedig sokat és szenvedélyesen tudok beszélni, de nem akarok az lenni, aki egy "hogy vagy?" kérdésre kimerítően és pontosan válaszol, úgyhogy UFF. (Szofi)
