Azt hiszem, nem vagyok az az igényes típus. De ez nem volt ám mindig így! Kezdetben vala a Férfi, hozzám hasonló világnézettel, bölcs tekintettel, fergeteges humorérzékkel, családorientált magatartással, herkulesi testtel, bőkezű lovagiassággal. Később, ahogy az igények csökkentek, a paraméterek sem estek olyan szigorú elbírálás alá. Hosszú ideig állta a sarat a „legyen nálam okosabb” elvárás, aztán egy szép napon ezt is ejtettem az egyre rövidülő listáról. Egészen sokáig tartotta magát a „ha már nem jóképű, de legalább ne legyen kövér” kritérium, mondanom se kell, hogy az Ember tekintélyes pocakkal büszkélkedik.. Az elmúlt években következetesen ragaszkodtam ahhoz, hogy a Férfinak legyen két lába, de most már ebben is elbizonytalanodtam. Azt hiszem, nem lennék olyan szőrösszívű, ha fél lábbal is el tudna kocogni a postára befizetni a csekkeket és időnként kivinné a gyerekeket legelni a játszóra...(Zafirma)