Szerző: Fakirma
Asramék harmonizáló kismamája |
Aki nem olyan naprakész mint én, annak elmesélem, mi is ez a cucc: egy csörgő labdácska, amit a kismama a nyakába lógat egészen le a pocakjáig. Esztétikus és hasznos darab, ráadásul - mint mostanában minden baromság - multifunkcionális is (nehogy már csak egy dimenzióban hülyüljünk):
- Ahogy az anya fötör, úgy kolompol ez az izé a pocakján, a magzat az ingerszegény magzatvízben unatkozás helyett a kellemes hangra lazulhat. Az anyai szívhang ehhez képest kutyafüle.
- A magzat is üzenhet az anyának, csak meg kell rúgnia a csengettyűt. Különösen intelligens magzatok különösen intelligens édesanyával ellátva akár saját morze-abc-t is kidolgozhatnak maguknak (ezt nem a jógázóknál olvastam, saját innováció).
- Akkor sem kell bezsákolni a pocakharangot a Máltai szeretetszolgálatnak, ha a lurkó megszületett. A csilingelő fityfiritty ezentúl biztos pont lehet az életében, rugdoshatja, rázhatja kedvére idekint, ebben a számára egyébként idegen és kiszámíthatatlan világban.
- Régi alakját nehezen visszanyerő anyukák gömbölyded formáival továbbra is jól harmonizál a nyaklánc. A gebék meg pusztuljanak bele az irigységbe.
- Gyönyörű testékszer, ügyesen és olcsón (6000-8000 forint darabja) feldobhatjuk vele lepukkant kismama ruhatárunkat (a Dívány szerint legalábbis).
- A kispapáknak pedig külön öröm, hogy meghibbant és eltehenesedett feleségük a reggeli hányás és az esti sírógörcs között folyamatosan csilingel.
Na, most elmesélem Nektek, mit gondolok én a pocakharangról (ha már nem mertem elmondani azoknak a pszichológus ismerőseimnek, akik ezt veszik ajándékba egy pszichológus ismerősüknek):
- Először is hülyére röhögöm magam ekkora baromságon.
- Másodszor ronda, emberiségellenes tettnek tartom egy - hormonborult állapotából fakadóan - amúgy is elhülyült célcsoportot ezzel hülyíteni (természetesen nem a pszichológusokra gondolok, hanem a pocakharanggyártó iparmágnásokra).
- Harmadszorra pedig gyűlölöm azokat a cuccokat, amelyek egy természetes folyamatba avatkoznak be. Ha engem pocakharanggal lepnek meg terhességem alatt a barátaim, nagyjából annyira jöttem volna zavarba, mintha egy műpéniszt kaptam volna. Egyszerű lélek vagyok, ezért pocakharang és vibrátor nálam egyre megy: jó vagy kishaver az intim kapcsolatodban, de egy kis külső megsegítés sosem árt, így még klasszabb lesz a bulitok.
- Terhes koromban sokat szomorkodtam azon, hogy identitásomból nem maradt semmi, csak egy nagy kövér kismama. Szerettem volna más is lenni, például vicces barát, szexi nő, vagy jó szakember, de a pocak mindig elém tolakodott. Fájt, hogy már az ajándékaim sem rólam szólnak, hanem a kis betolakodóról. Kismama témában jobban örültem a hasfeszesítő krémnek, vagy a szülést könnyítő málnalevél teának, mint a partedli-készletnek és a cumisüveg sterilizálónak. Nem mintha a krémet és a teát nem tartanám parasztvakításnak, de legalább rólam szóltak: az én testemről, az én szenvedésemről. Kentem és nyeltem lelkesen.
- Ha nem lennék gyáva szar, most azt javasolnám a pszichológus ismerőseimnek, hogy ne lihegjék túl ezt az anya-magzat kapcsolatot se a szakmában, se a magánéletben. A kismamájuknak pedig vegyenek inkább színházjegyet, esetleg néhány üveg vörösbort a cudar időkre.
Tudom én a lelkem mélyén, hogy szegény pocakharang a légynek sem árt. Ugyanúgy mint a borostyánnyaklánc sem. A paranoiám pedig abból fakad, hogy nem érzem magam biztonságban egy olyan világban, ahol állandóan mérlegelnem kell a rám ömlő információk között, mi a szemét és mi az, ami igazán a javamat szolgálja (bezzeg ha az anyám pocakharangot hordott volna, most lenne mibe kapaszkodnom!).
Réka, Szofi, most csukjátok be a szemeteket!
Hé, Többiek, szerintetek összedobjunk nekik egy pocakharangot?
- Gyönyörű testékszer, ügyesen és olcsón (6000-8000 forint darabja) feldobhatjuk vele lepukkant kismama ruhatárunkat (a Dívány szerint legalábbis).
- A kispapáknak pedig külön öröm, hogy meghibbant és eltehenesedett feleségük a reggeli hányás és az esti sírógörcs között folyamatosan csilingel.
Na, most elmesélem Nektek, mit gondolok én a pocakharangról (ha már nem mertem elmondani azoknak a pszichológus ismerőseimnek, akik ezt veszik ajándékba egy pszichológus ismerősüknek):
- Először is hülyére röhögöm magam ekkora baromságon.
- Másodszor ronda, emberiségellenes tettnek tartom egy - hormonborult állapotából fakadóan - amúgy is elhülyült célcsoportot ezzel hülyíteni (természetesen nem a pszichológusokra gondolok, hanem a pocakharanggyártó iparmágnásokra).
- Harmadszorra pedig gyűlölöm azokat a cuccokat, amelyek egy természetes folyamatba avatkoznak be. Ha engem pocakharanggal lepnek meg terhességem alatt a barátaim, nagyjából annyira jöttem volna zavarba, mintha egy műpéniszt kaptam volna. Egyszerű lélek vagyok, ezért pocakharang és vibrátor nálam egyre megy: jó vagy kishaver az intim kapcsolatodban, de egy kis külső megsegítés sosem árt, így még klasszabb lesz a bulitok.
- Terhes koromban sokat szomorkodtam azon, hogy identitásomból nem maradt semmi, csak egy nagy kövér kismama. Szerettem volna más is lenni, például vicces barát, szexi nő, vagy jó szakember, de a pocak mindig elém tolakodott. Fájt, hogy már az ajándékaim sem rólam szólnak, hanem a kis betolakodóról. Kismama témában jobban örültem a hasfeszesítő krémnek, vagy a szülést könnyítő málnalevél teának, mint a partedli-készletnek és a cumisüveg sterilizálónak. Nem mintha a krémet és a teát nem tartanám parasztvakításnak, de legalább rólam szóltak: az én testemről, az én szenvedésemről. Kentem és nyeltem lelkesen.
- Ha nem lennék gyáva szar, most azt javasolnám a pszichológus ismerőseimnek, hogy ne lihegjék túl ezt az anya-magzat kapcsolatot se a szakmában, se a magánéletben. A kismamájuknak pedig vegyenek inkább színházjegyet, esetleg néhány üveg vörösbort a cudar időkre.
Tudom én a lelkem mélyén, hogy szegény pocakharang a légynek sem árt. Ugyanúgy mint a borostyánnyaklánc sem. A paranoiám pedig abból fakad, hogy nem érzem magam biztonságban egy olyan világban, ahol állandóan mérlegelnem kell a rám ömlő információk között, mi a szemét és mi az, ami igazán a javamat szolgálja (bezzeg ha az anyám pocakharangot hordott volna, most lenne mibe kapaszkodnom!).
Réka, Szofi, most csukjátok be a szemeteket!
Hé, Többiek, szerintetek összedobjunk nekik egy pocakharangot?