Régóta keresem azt a játszóteret, aminek a szomszédságában áll egy kocsma. Vagy azt a kocsmát, aminek a szomszédságában áll egy játszótér. Tökmindegy melyik, csak lehessen játszani és inni. Vagy inni és játszani. Van is egy ilyen hely a Balatonon, tavaly találtuk, nem kérdés, ezentúl hol nyaralunk. Sajnos se annyira sportos, se annyira alkoholista nem vagyok, hogy az év maradék 51 hetében a Pest-Balaton távot gyerekekkel a hátamon lekocogjam. Szerencsére másoknak is feltűnt  az anomália, és a fővárosban is megkezdődtek a hiánypótló intézkedések. Egyre több étteremben találkozhatunk a tulaj kölykeinek lelakott játékszereivel és a dróton huzingálható színes fakütyükkel. A kocsmákban azonban sajnálatos módon továbbra is elhanyagolják a gyermekkorosztály igényeit. Üdítő színfolt ebben a felnőttcentrikus  világban a városligeti Kertem söröző. Véletlenségből tévedtem be a pesti éjszakák (és délutánok) kultikus színhelyére, bocsánat, ha ismeritek, és lerágott csontot dobok elétek.
Nekem vadiúj, életterem határai ezáltal tovább tágultak. Homokozója ugyan nincs, de a hely paraméterei zseniálisak. Közvetlenül a Városligeti tó mellett található, megnyugtatóan messzi távolságra attól a két ronda játszótértől, ami mindig tömve van undok gyerekekkel és galambokkal. Az otthonosan lepusztult helyen minden korosztály megfér, nagymamák és unokák békésen iszogatják a sört és a kólát. Háromkerekű biciklik, kismotorok és görkorik dübörögnek, az aszfalt színes a gyerekfirkáktól, a kerítésen fürtökben lógnak a gyerekek, a fák között színes villanykörték lógnak, senki nem idegbeteg és mindenki szereti egymást. A sör ára családbarát, a hamburgeré nem, viszont nagyon finom. Gondolom, a Mennyország ilyesmi hely lehet. Talán előbb-utóbb néhány lestrapált játszótéri kelléket is összekukáznak a hely megálmodói. Addig is marad a Vároligeti tó vigaszul a gyerekeknek, a szülők meg józanodhatnak kacsaetetés közben. Az idei szezonban itt szeretünk legjobban tanyázni, szóljatok, ha van jobb ötletetek!