Szerző: Lotte
Hétvégén ellógtunk kettesben, Ő és én egy délutáni mozira. Pláza, pattogatott kukorica, kóla és egy sebtiben kiválasztott amerikai film. Egy téma, amiből egy alsó kategóriás európai rendező (ha nem akar kényszeresen belegyömöszölni néhány LMBT-jelenetet) fél kézzel bájos-könnyes-szerethető vígjátékot készíthetne. Gyerekvárás-szülés-jófej apák-hisztis anyák: ideális körvonalak egy kellemes mozihoz.
De amerikai tömegfilmnél - úgy látszik - ez nem megy. Idióta, erőltetett poénok, feleslegesen nagyra duzzasztott, üres jelentek. Mintha minden szereplő zombi lenne. Az ember azzal az érzéssel távozik, hogy minden amerikai üresfejű óriásbébi. Ki voltunk éhezve egy könnyed mozizásra, de nem bírtuk kivárni a film végét, így a szülés-jelentek kimaradtak, de a fennmaradó 70 perc is elég volt ahhoz, hogy újabb lesújtó véleménnyel gazdagodjunk az amerikai filmgyártásról.
A Várandósok miatt nem volt érdemes moziba menni, nem maradt más utána csak a bosszúság. Ja, és ez itt véletlenül sem a reklám helye!
De filmrendezők, producerek figyelem! Egy (társadalmilag is hasznos) téma várja ötletes megvalósítását: babavárás parákkal, poénokkal!
De filmrendezők, producerek figyelem! Egy (társadalmilag is hasznos) téma várja ötletes megvalósítását: babavárás parákkal, poénokkal!