Az otthonok talán legintimebb pontja, a mégoly szívesen látott vendégek tekintete elől is zárva tartott szekrények világa. Szekrénye, de legalább néhány polca mindenkinek van, lakásmérettől és anyagi helyzettől függetlenül.
S ahány ember, annyi szekrény! Amennyire különbözünk lelkialkatunk és vérmérsékletünk szerint, olyan széles skálán mozog szekrényeink belső rendje vagy rendetlensége.

E kettő között nehéz is éles határt vonni, hol kezdődik, s egyáltalán, mi is a rend és a rendetlenség?! Hisz a látszólagos rendetlenségbe is vihető rendszer, s szolgálhatja a mindennapok értelmes menetét, míg a precizitás is lehet öncélú és haszontalan dolog. Ilyesmiken lamentáltam, miközben próbáltam az évszakváltáshoz igazítani és végre rendbe tenni kicsit ruhásszekrényeink tartalmát.


Egy szekrényt kinyitva az első impresszió az onnan áradó szag/illat. Vannak például naftalinszagú "dédi- és nagymama-szekrények", ahol rendezetten hajtogatva sorakoznak a habselyem alsók. Milyen kegyetlen és szívfacsaró egy idős rokon elvesztése után kinyitni ezeket a rejtett ajtókat, s dönteni a bennük lévő legszemélyesebb, titkos tárgyak sorsa felől! És közben a felismerés: egyszer a mi szekrényünk előtt is áll majd valaki...

Mexikói szekrény, praktikus és szakrális funkciókkal

Aztán vannak derűs, napfényes szekrények a kisbabák puhára vasalt ruhácskáinak utánozhatatlan illatával, amiben ott érzik a születés pillanatára várakozás minden örömteli feszültsége és a szeretet, amivel a várakozó és a picijükkel ismerkedő szülők belakják a kis jövevényt a világba.

De vidám hely úgy általában a gyerekek szekrénye, színes összevisszasággal, amiben (ha nincs bejárónő, aki naponta állítja élére a dolgokat) lehetetlen rendet tartani: egy összekoszolt póló vagy egy vizes zokni cseréjével azonnal feje tetejére áll minden. Itt még helyén vannak a dolgok, a ruhatár csak eszköz a játékhoz (persze, figyelem, az öltözködés is lehet szenvedélyes játék!).

Mikor kicsik voltunk, s anyukánk valamiért távol volt, és hiányzott, első dolgunk volt, hogy kinyitottuk a szekrényét, beleszippantottunk illatába és este egy hálóingét szorongatva  bújtunk ágyba. Anya a szekrényében mindig tartott egy-két Fa szappant, emlékeztek az íves alakú, zöld illatszerre? Messzeringó gyerekkorom világa... Szerettem szimatolni a holmijai között, orromban érzem szekrénye otthonos illatát.

Mi nem tartjuk ilyen rendszerezetten a dolgainkat

A mi szekrényeink kuszák, bár funkcionálisan megfelelnek a célnak, hisz többé-kevésbé eligazodunk bennük. Ahogy a tárgyaktól elözönlött lakásunkban sincs tökéletes rend, úgy a szekrényeinket még inkább jellemzik az ad hoc megoldások. (Tényleg, letisztultabb tárgy-kultúrájú időkben, biztos sokkal könnyebb volt rendben tartani a dolgokat!) A kuszaság személyiségünkből és össz-családi mentalitásunkból fakad. Ha pozitívan próbálom megközelíteni, akkor azt mondhatom, hogy nagyvonalúan bánunk a tárgyi világgal és nem veszünk el a részletekben, ha a kevésbé vonzó oldalát tekintem a dolognak, egyszerűen nincs kötött rendszer az életünkben. Szerencse, hogy Ő és én e tekintetben hasonszőrűek vagyunk, bajosabb lenne a dolog egy precíz férjjel az oldalamon, el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy akár válóok legyen a rendhez való viszonyban rejlő különbözőség! (Egyébként nekem egy lakásban a tisztaság sokkal fontosabb követelmény, mint a rend. Inkább legyenek nem odavaló tárgyak a nappaliban, minthogy például a mellékhelyiségek ne legyenek tiszták vagy a szekrények alatt nagy, álmos porcicák kavarogjanak!)

Egy szó, mint száz, mielőtt összekötöd az életed valakivel, játsszatok nyílt lapokkal! Párkapcsolati okokból ne felejts el bekukkantani egy pillanatra választottad szekrényébe - és nyisd ki előtte Te is a bezárt szekrényajtót!