Mióta Sziporka fogorvos úr kitűzte fogszabályzóm felszerelésének (vészesen közelgő) napját, megmagyarázhatatlan vágyat érzek a vakítóan fehér fogak iránt. Gondolom, a lélektana hasonló lehet a kapuzárás előtti pánikéhoz: pótolni a pótolhatatlant, s még utoljára megcsillogtatni magam (jelen esetben a fogaimat) a nagyvilág előtt. Így hát viccesen sok időt téblábolok a drogériák fogpasztás sorai előtt, és lassan az összes fogfehérítő csodaszer nevét, árát, hatékonysági fokát kívülről fújom. Dicséretemre legyen mondva, érdeklődésem megmaradt elméleti síkon. Azt hiszem, még galamb lelkületű Ember is kijönne a sodrából, ha fogszabályzó-várandós neje egy méregdrága csodakulimásszal lepné meg magát az ínséges időkben.

Persze ha rajtam van a dili, akkor nincs mese, cselekedni kell. Most drága jó anyósom oldotta meg a problémát: előállt egy olyan házi recepttel, ami pénztárcabarát, és fogfehéredés utáni vágyamat is kielégíti. Csokimama szerint ha fogkrémemet felturbósítom tengeri sóval és citromolajjal, és ezzel  sikamikálom  a fogaimat, akkor hamarosan a hollywoodi csodamosoly boldog tulajdonosa lehetek.

A receptre maga Sziporka doki is rábólintott. Pontosabban azt mondta, hogy nem ártalmas, a fogsuvickolás aktusát pedig kifejezetten támogatta. Hogy mivel teszem ezt, valójában tökmindegy, de ha ez a valami szemcséket tartalmaz, az valóban leszedi szépen a trutymákot, a fogzománcnak pedig nem árt, mert rohadt kemény anyagból készült. Tulajdonképpen azt is mondta, hogy a fogmosáshoz bőven elég a fogkefe, és a víz (no meg egy serény kéz), a fogpaszta csak arra való, hogy a lekefélt gusztustalanságok ízét és szagát semlegesítse. (Ő még valami nyelvkaparó készülékről is beszélt, ti hallottatok már ilyen ocsmányságról?)

Természetesen beszereztem a tengeri sót és a citromolajat (legrosszabb esetben egy illatos konyhában fogom az egészségbarát paprikás krumplit főzni), és elszántan sikálom a fogaimat. Szerintem használ, de lehet, hogy csak pszichoszomatikusan. Az objektivitás érdekében Bendőt is ráuszítottam a szerre, nagyon ízlett neki, és valóban szépek lettek a fogai. Az ő esetében azonban a szigorú anyai tekintet fogfehérítő hatása is közrejátszhatott (halabasza fogmosás helyett kénytelen volt egy alaposabb technikával dolgozni).
Csalódottságomat azonban nem tudom magamba fojtani: bár mosolya ragyogó, szíve kőkemény maradt: nem tudtam rávenni, hogy modellt álljon az "ilyen volt - ilyen lett" reklámfotómhoz. Érthetetlen makacsság egy 14 éves kamaszfiútól!

 Így hát meggyőző illusztráció nélkül ajánlom Nektek a csodatrutyit, de aztán eszetekbe ne jusson  teli szájjal (és vakítóan fehér fogakkal) hahotázni a magamfajta fogszabályzós szerencsétleneken!