Szerző: FiloSzofi

Ami arra késztetett, hogy megmutassam nektek a reggelimet, az az emlékekkel színezett ujjongás valahányszor az évben először látok ....-t.
Kicsit az hangulat, mint az M7-esen, hogy ki látja meg először a Balatont.Valahogy az embernek MUSZÁJ felkiáltania!

A tavasz vidéki toalettjének egy darabja...





Szeretitek?


Ha valaki olyan szerencsés, hogy magának tud szedni, hát képtelenség háromnapi adaggal beérni. Ilyenkor jön az a nyomasztó érzés, hogy igazán nem bírsz többet enni, és a kezed között fog elrohadni a zöld arany.

Ilyen esetre mi a nyerő ötletetek? Sajnos a legtöbb feldolgozási forma határozottan ront az élvezeti érzékén, ízetlen, rosszabb esetben büdös lesz.


Hálás lennék a kipróbált ötletekért, bár a fent leírt vészhelyzet egyelőre vágyálom.