Szerző: Lotte
Beteg fetrengésemben a Nők Lapja szezonális magazinjának, az Évszakoknak a tavaszi számát olvasgattam.
Nyugatias küllem, kellemes interjúk, gusztusos képek, tökéletesre retusált nők, extravagáns ruhakollekciók (potom százezres táskákkal, ezt sosem értem, tényleg megveszi valaki?) és kozmetikumreklámok, bugyuta horoszkóp - amit egy ilyen laptól vár egy épp ráérő, lábát lógató nő.
Aztán elértem az újság 84. oldalára, s a lap komolyra fordult. És már nekem sem csak a lázpír égett az arcomon. Meleg kérdések címmel, Homoszexuálisok, gyerekkel alcímmel szerepel itt egy méretes írás Steiner Kristóf érzelmes és dühödt coming outjával kiegészítve.
Nyugatias küllem, kellemes interjúk, gusztusos képek, tökéletesre retusált nők, extravagáns ruhakollekciók (potom százezres táskákkal, ezt sosem értem, tényleg megveszi valaki?) és kozmetikumreklámok, bugyuta horoszkóp - amit egy ilyen laptól vár egy épp ráérő, lábát lógató nő.
Aztán elértem az újság 84. oldalára, s a lap komolyra fordult. És már nekem sem csak a lázpír égett az arcomon. Meleg kérdések címmel, Homoszexuálisok, gyerekkel alcímmel szerepel itt egy méretes írás Steiner Kristóf érzelmes és dühödt coming outjával kiegészítve.
A cikk egy meglehetősen otromba felmérés eredményeinek tálalásával indít, melyben arról faggattak 5000 magyar nőt, milyen genetikai rendellenesség estén végeztetne abortuszt? (Másoktól vajon azt kérdezik-e: idős rokonát milyen betegség fennállásakor küldené halálba?)
És az eredmény: a válaszadók legnagyobb része (91%) akkor vetetné el gyermekét, ha az a homoszexualitásért felelős géneket hordozná.
Az ízléstelen kérdésfeltevés szülte válasz nyomába eredve aztán történelmi kitekintést tesz a cikket jegyző páros (Orisek Andrea és Vályi-Nagy Erika), magyarázandó a magyarok intoleranciáját a melegekkel kapcsolatban. Hiszen nálunk nem házasodhatnak és nem nevelhetnek közösen gyermeket. (Szemben mondjuk a toleráns Spanyolországgal, ahol 2005 óta házasodhatnak a meleg párok, sőt nemi kapcsolatnál a beleegyezés korhatára hetero- és homoszexuális viszonylatban is 12 év! Tényleg ez lenne a vágyott cél?)
És az eredmény: a válaszadók legnagyobb része (91%) akkor vetetné el gyermekét, ha az a homoszexualitásért felelős géneket hordozná.
Az ízléstelen kérdésfeltevés szülte válasz nyomába eredve aztán történelmi kitekintést tesz a cikket jegyző páros (Orisek Andrea és Vályi-Nagy Erika), magyarázandó a magyarok intoleranciáját a melegekkel kapcsolatban. Hiszen nálunk nem házasodhatnak és nem nevelhetnek közösen gyermeket. (Szemben mondjuk a toleráns Spanyolországgal, ahol 2005 óta házasodhatnak a meleg párok, sőt nemi kapcsolatnál a beleegyezés korhatára hetero- és homoszexuális viszonylatban is 12 év! Tényleg ez lenne a vágyott cél?)
Szögezzük le: ha valaki homoszexuális, az a magánügye. Senkinek semmi köze hozzá, s nincs joga megítélni született vagy szerzett (döntsék el a szakemberek) másságát! De szögezzük le azt is: a homoszexualitás nem természetes nemi irányultság, csűrhetjük-csavarhatjuk, de akkor is a normálistól eltérő jelenség.
Nevezzük bár a teremtés rendjének vagy az önfenntartás parancsából fakadó ösztönösségnek, de a világ igenis kétpólusú. Férfi és nő különbözősége élteti, hiszen csak e kettősségből születhet élet. Mert így rendeltetett.
S ez így van akkor is, ha épp az ellenkezőjétől hangos a világ. (Ugyanezen újság egy következő cikkében számol be például a skandináv emancipáció "vívmányairól", melynek következménye többek között, hogy a norvég férfiak egy része ma már annyira fél a férfiassá vált norvég nőktől, hogy inkább keletről "importál" feleséget magának, miközben a norvég lányok is pártában maradnak. Kinek jó ez? Érdemes elolvasni Müller Péter írását.)
Nevezzük bár a teremtés rendjének vagy az önfenntartás parancsából fakadó ösztönösségnek, de a világ igenis kétpólusú. Férfi és nő különbözősége élteti, hiszen csak e kettősségből születhet élet. Mert így rendeltetett.
S ez így van akkor is, ha épp az ellenkezőjétől hangos a világ. (Ugyanezen újság egy következő cikkében számol be például a skandináv emancipáció "vívmányairól", melynek következménye többek között, hogy a norvég férfiak egy része ma már annyira fél a férfiassá vált norvég nőktől, hogy inkább keletről "importál" feleséget magának, miközben a norvég lányok is pártában maradnak. Kinek jó ez? Érdemes elolvasni Müller Péter írását.)
Sokszor nehéz elfogadni saját korlátainkat. Alázat és önismeret szükséges hozzá. Így kell elfogadni, hogy egy vak ember nem lehet pilóta, bármennyire is vágyna repülni, hogy egy sántából nem válhat hosszútávfutó, s egy azonos nemű párnak sem születhet természetes úton gyermeke - hiába érzik ennek hiányát életükben. A szigorú, de bölcs természet rendelése ez. De ettől még a vak, a sánta vagy a homoszexuális ember nem lesz kevesebb látó, ép lábú vagy hetero társánál.
Ha a mégoly nagy és méltányolható is a vágy a gyermek után egy meleg pár lelkében, megengedhetetlen, hogy egy kisgyermek kísérleti alanya legyen egy tudottan nem normális családi életnek. Innentől kezdve ugyanis a kérdés megszűnik a két fél kizárólagos magánügye lenni.
És semmi nem lehet fontosabb, mint az örökbe adandó vagy donorspermából/béranyától születendő gyermek és annak egészséges lelki fejlődése. Ahogy szigorú előfeltételei vannak az örökbefogadásnak az örökbefogadók életvitelével kapcsolatban is, természetesen kerülendő kockázati tényező az is, ha két anyuka vagy két apuka nevelné föl a picit. Márpedig az, hogy reggelente, fogmosás közben két férfi paskolja egymás fenekét, vagy hogy anyák napján két nő tapsol az iskolai ünnepségen, igenis nem normális jelenség, s árt egy kisgyerek identitás-fejlődésének! Nincs apa és anyakép, nincs női és férfi minta, hiányoznak az élethez szükséges alapvető kapaszkodók.Hacsak nem az a cél, hogy a neveltetés abnormalitásánál fogva "eleve elrendelt" homoszexuálisokat hozzunk létre...
A HVG eheti számában a párválasztás pszichológiájával foglalkozva idézi a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének professzorát, Bereczkei Tamást: "Az úgynevezett szexuális bevésődés során gyermekkorukban mind a lányok, mind a fiúk tudatalatti mintákat raktároznak el ellenkező nemű szüleik megjelenéséből, személyiségvonásaiból, és később, hosszú távú partnerkapcsolataik kialakítása során e mintákra támaszkodnak." De meleg szülőpárok gyermekei vajon mit raktároznak el...? S mi lesz az ő partnerkapcsolataikkal...?
És semmi nem lehet fontosabb, mint az örökbe adandó vagy donorspermából/béranyától születendő gyermek és annak egészséges lelki fejlődése. Ahogy szigorú előfeltételei vannak az örökbefogadásnak az örökbefogadók életvitelével kapcsolatban is, természetesen kerülendő kockázati tényező az is, ha két anyuka vagy két apuka nevelné föl a picit. Márpedig az, hogy reggelente, fogmosás közben két férfi paskolja egymás fenekét, vagy hogy anyák napján két nő tapsol az iskolai ünnepségen, igenis nem normális jelenség, s árt egy kisgyerek identitás-fejlődésének! Nincs apa és anyakép, nincs női és férfi minta, hiányoznak az élethez szükséges alapvető kapaszkodók.Hacsak nem az a cél, hogy a neveltetés abnormalitásánál fogva "eleve elrendelt" homoszexuálisokat hozzunk létre...
A HVG eheti számában a párválasztás pszichológiájával foglalkozva idézi a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének professzorát, Bereczkei Tamást: "Az úgynevezett szexuális bevésődés során gyermekkorukban mind a lányok, mind a fiúk tudatalatti mintákat raktároznak el ellenkező nemű szüleik megjelenéséből, személyiségvonásaiból, és később, hosszú távú partnerkapcsolataik kialakítása során e mintákra támaszkodnak." De meleg szülőpárok gyermekei vajon mit raktároznak el...? S mi lesz az ő partnerkapcsolataikkal...?
És ilyenkor kell az igazi, lemondó szeretet, s hogy aki "más", az se felejtse a toleranciát. Esetükben ez nagy dolog, és annyit tesz: tolerálják a gyermekek egészséges lelki fejlődéséhez való jogát és fogadják el alázattal, megértően és másokat óvóan másságukat - közösen nevelt gyermek nélkül.
Steiner Kristóf és partnere is gyermeket szeretne. Így fogalmaz az esetlegesen felmerülő nevelési nehézségeket latolgatva: "a legtöbb, amit tehetünk, hogy arra tanítjuk gyermekeinket, ne bántsanak másokat azért, mert nem olyanok, mint ők, és segítünk nekik abban, hogy a lehető legbölcsebben kezeljék a bántó helyzeteket." Szépen hangzik, de nem értek egyet e krédóval. A szülők felelőssége ugyanis nem a másság tanítása. Sokkal inkább egy egészséges, reális önértékelésű (nemi önazonosságával is tisztában lévő), szociálisan érett személyiség kibontása, aki világos határok által kijelölt, szerető biztonságban érezheti magát. A tolerancia aztán ebből fakad.
Steiner Kristóf és partnere is gyermeket szeretne. Így fogalmaz az esetlegesen felmerülő nevelési nehézségeket latolgatva: "a legtöbb, amit tehetünk, hogy arra tanítjuk gyermekeinket, ne bántsanak másokat azért, mert nem olyanok, mint ők, és segítünk nekik abban, hogy a lehető legbölcsebben kezeljék a bántó helyzeteket." Szépen hangzik, de nem értek egyet e krédóval. A szülők felelőssége ugyanis nem a másság tanítása. Sokkal inkább egy egészséges, reális önértékelésű (nemi önazonosságával is tisztában lévő), szociálisan érett személyiség kibontása, aki világos határok által kijelölt, szerető biztonságban érezheti magát. A tolerancia aztán ebből fakad.