Szerző: Lotte
Hónapok óta csak a kocsibeállóig caplattam át az alvó kerten, a tél csúnyán ellustított és beszippantott a házba. De az első napsugarakkal újra megkezdődött a kerti idény.
Előkerült a "kinticipő", s végre kabát nélkül, pulcsiban vagdostam az elszáradt krizantémokat, gereblyéztem a diófalevelek maradékát és egy macska áldozatául esett gerle tollait, miközben a gyerekek sorra hordták ki a pincéből a pókhálós, ütött-kopott kerti játékokat. Összefutottunk az első bogarakkal és megcirógattuk a várva-várt, suttyomban már vagy négycentisre növekedett tulipán- és nárciszhajtásokat.
Előkerült a "kinticipő", s végre kabát nélkül, pulcsiban vagdostam az elszáradt krizantémokat, gereblyéztem a diófalevelek maradékát és egy macska áldozatául esett gerle tollait, miközben a gyerekek sorra hordták ki a pincéből a pókhálós, ütött-kopott kerti játékokat. Összefutottunk az első bogarakkal és megcirógattuk a várva-várt, suttyomban már vagy négycentisre növekedett tulipán- és nárciszhajtásokat.
Hét éve élek vidéken, a kert is lassacskán "beáll", de még ma is mámoros állapotba kerülök a belőle áradó szabadság-élménytől. Olyasmi ez nekem, mint Szofinak a biciklizés, igazi flow-élmény, akkor is, ha olykor kidöglik bele az ember.
Ebben a zsibongó jóérzésben a természetközelség mellett masszívan benne van a kétkezi munka öröme is. Mikor kézzelfogható látszatja van az elvégzett munkáknak: a visszametszett rózsatő hajtani kezd, a megtrágyázott fű napról-napra zöldül. Ismerem már a kert lakóit, tudom, melyik bokor a leglustább, s tetteti magát halottnak még április elején is, kiismertem a virágzások egymásutánját, a kertünkben megforduló állatok szokásait.
Egyszerű és nagyszerű örömök. De jó, hogy újra itt vannak!