"Az örök időt természetesen nem lehet felgyorsítani – legfeljebb az Isten képes rá –, az örök idő elfekszik a térben, tágul és kiterjed, de lehet, hogy csak egyetlen pillanat az egész mindenség." - írta Csurka István 2011. december 6-án, egyik utolsó írásában Az idő összetorlasztásáról. 

Csurka István (1934-2012) kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus e világi ideje 78. életévében lejárt, a rendszerváltás fenegyerekét ma helyezik végső nyugalomra. A nyugalom nem jellemezte életét. Biztos vagyok benne, hogy a temetésére elmenni vagy nem elmenni is jelentéssel bíró magatartás. Mert vonatkoztatási pontja volt ő a rendszerváltás utáni magyar valóságnak. Kinek így, kinek úgy.
Kitűnő író volt, zseniális meglátásokkal. És persze politikus, igaz, politikus alkat nélkül. Provokatív volt és kíméletlenül őszinte egy világban, ahol az íratlan szabályok betartása nélkül könnyen jelképes halálra ítéltetik egy közéletben forgolódó személyiség. Sok mindenben igaza volt, sokban bizonyára nem. De mindvégig lelkéből fakadó eszményéért, a magyarságért küzdött. És hű maradt önmagához, ami (önmagában is) nagy dolog.

Nyugodjék békében!