Kíváncsi lennék, hogy egy átlagos elég jó anya naponta mennyit játszik a gyerekeivel. Én már megbarátkoztam az állandó bűntudattal, rendszerint a töredékét se sikerül teljesíteni a tervezett játék adagnak. A fő vesztesek nem a kicsik, velük ilyen szempontból egyszerűbb az élet: megfelelő idegállapotban, elegendő hosszúlépéssel felszerelkezve akár több órát is el lehet fetrengeni a szőnyegen a Lego tenger közepén hableány-faló bálnaként, vagy legyőzött boszorkányként. Az iskolás kor előtti korosztály eleve hálás közönség: elég őket kivinni az utcára macskát kergetni, vagy Ki tud több zoknit féllábon kiteregetni?  versenyt játszani, máris dőlnek a röhögéstől, és te a világ legszuperebb anyukájának érezheted magadat.

A nagyokkal minőségi idő töltésben macerásabb a helyzet. Válogatós, fikázós banda, ráadásul az évek múlásával egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy te csak egy B verziót jelentesz a számítógép, a mobiltelefon, és az X-box mellett. Kütyükkel versenyezni igazi szélmalomharc, a végső vereségig azonban hosszú az út, és néhány dicső csatát időnként elkönyvelhetsz magadnak.
Sajnos az ő szemüket már nem lehet kiszúrni egy meggymag-köpő versennyel, ragaszkodnak a költséges és jelentős energiatöbbletet igényelő szórakozási módokhoz: mozi, bowling, lézerharc, korcsolya, nyáron tenisz, ping-pong, csúszdapark. Se a pénztárcánk, se az idegeim nem teszik lehetővé, hogy heti rendszerességgel válasszuk az aktív pihenés eme formáit.


Punnyadós napokra nálunk a tuti tipp a társasjáték. Ajándéknak is kitűnő, és többé-kevésbé az egész család számára élvezhető szórakozás. Mint mindenben, társasjátékban is zavarba ejtően nagy a választék, és nehéz megkülönböztetni az igazán szellemes játékot a gagyitól, főleg nekem, aki már a Gazdálkodj okosanban is mindig marhaságokra költötte a pénzét. Íme néhány társas-tipp, ha  iskolás korú gyerekeddel tartalmasan szeretnéd agyonütni az időtöket:

A legújabb kedvenc Dominion névre hallgat. A dobozát kinyitva először elönt a reménytelenség, de fel a fejjel, a megszámlálhatatlan mennyiségű fura kártya misztikus szövegei csak első ránézésre nélkülöznek minden logikát. Szerencsére egyszerre csak néhány fajta lappal kell játszani, és ha túl vagy az első hisztériás rohamon, gyorsan megérted az utasításokat. Valójában pofon egyszerű az egész, még én is pár perc alatt megértettem a lényeget: uradalmakat kell gyűjteni, s a legtöbb pontot zsákmányoló földesúr lesz a győztes. Nyolc éves kortól ajánlják, legjobb hárman, vagy négyen játszani, ha annál többen vagytok, akkor már unalmas a sok molyolás miatt. A játék stílusa lehet offenzív, vagy defenzív, nyilván az agresszív taktika a nyerő. Sajnos engem mindig szarrá vernek. A gyerekeimet (társasban) nem bántom, Embert meg szívatnám (társasban is), de akkor dühös lesz a diszkrimináció miatt, és a családi idill pillanatokon belül veszekedésbe fullad. Van egy különösen gonosz lap, a boszorkány, ha érzékeny lelkű játékosok vagytok, hagyjátok ki a játékból, mert átkokat szór mindenki fejére és a sértődés borítékolható. A játék kibírható hosszúságú, nagyjából háromnegyed óra, tehát elég jól beilleszthető a zsúfolt hétköznapokba.


Új üdvöskénk a "babos játék" névre hallgat (Bohnanza, Babszüret). Egy pakli kártyából áll az egész, utazáshoz ideális méretű, az ára 2000 forint alatt van. Mivel számos kiegészítő kártyapakli is kapható hozzá, évekig remek ajándék-ötlet a gyereknek. Hozzánk még csak a kezdő csomag érkezett meg, de így is jó buli. Babültetvényesként különböző fajtájú babokat ültetsz a földeden és időnként leszüreteled őket, innen a lóvé. Minél több babot termelsz, annál nagyobb haszonnal tudod eladni, viszont egyszerre csak két, vagy három fajta babot vethetsz, emiatt időnként kényszerszürettel kell magadat frusztrálni. A győztes az, aki a legtöbb aranytallért bezsebelte. Szellemes, jópofa játék, nagyjából fél óra alatt túl vagy rajta, és ha a játékot el is veszted, a gyerekeivel törődő anya címe máris a tiéd. Tizenkét éven felülieknek ajánlott, de ez túlzás, még én is könnyedén megértettem a lényeget.

Az én kedvencem a Cardcassonne (Carcassonne-Kártyajáték) névre hallgat. A hátránya, hogy csak négyen izgalmas játszani, szóval ha Szendvicsgyerek besértődik, mert mondjuk menet közben lenyúltuk a csirkéjét, akkor a játéknak lőttek. Minden körben azt kell eldöntened, hogy a paraszt, a pap, a polgár, vagy  a katona kártyáit zsebeled be. Ha sokat hezitálsz, más dönt helyetted, s neked esetleg csak a vacak lapok jutnak, de ha túl hamar lecsapsz a zsákmányra, akkor kisebb lesz a haszon. Ez az egyetlen játék, amiben néha Bendő kőkemény logikája felett az én érzelmi-indulati játékom győzedelmeskedik. Szerinte annyira irracionális módon játszom, hogy teljesen kiszámíthatatlanok a lépéseim egy gondolkodó lény számára.

Jó szórakozást Nektek!