Szerző: Lotte
Nagyot kellett sétálnom, hogy kiszellőztessem a fejem és haza tudjak indulni három kisgyermekemhez egy a nők reprodukciós jogainak védelmére szervezett konferencia után.
.........................................................................................................
Abortuszszigorítás előtt? címmel tartott pénteken konferenciát a Patent Egyesület (teljes nevén a Patriarchátust Ellenzők Társasága) a Budapesti Európai Ifjúsági Központban. (A kérdőjel egyébként technikai nehézségek miatt kopott el utóbb, ugyanis - elmondták - "nem engedte kiírni a számítógép", így a projektoron kivetítve immár kijelentésként szerepelt.)
A szervezők képviselője és a másik négy (külföldi) előadó az új magyar Alaptörvény egy mondata kapcsán érezték elérkezettnek az időt, hogy a hazai abortuszszabályok védelmében nemzetközi összejövetelen elemeljék fel hangjukat. Spronz Júlia, a Patent vezető jogásza szerint ez a mondat "hungarikumnak" tekinthető: az Alaptörvény Szabadság és felelősség fejezetének II. cikke, mely így hangzik: "Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg." A második mondat második fordulata tehát védelmezendő személynek tekinti a magzatot, a szervezők szerint magában rejtve ezzel a nők reproduktív jogai korlátozásának lehetőségét. (Tény jelen állás szerint, hogy változatlan formában hatályos a Magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény, mely az abortuszszabályokat tartalmazza. Megfontolandó lenne különben az abortuszszabályozást nem a magzati élet védelme címén szabályozni, antagonisztikus ellentmondás feszül ugyanis a cím és a tartalom között.)
Az abortusz helyett örökbeadásra bíztató plakát |
A "technika ördöge" a szervezők nézeteit szimbolikusan húzta alá, hisz a bevezető előadásban citált - kereszténydemokrata politikusoktól származó - idézeteket, s a tavalyi, abortusz helyett örökbeadásra bíztató plakátkampányt egyaránt akként értelmezték, hogy előbb vagy utóbb, de biztosan sérülni fog a nők jelenleg gyakorlatilag korlátlan döntési joga.
Bizonyára kevés olyan ember akad Magyarországon, akinek környezetében ne lenne legalább egy (sejtett vagy tudott) nőrokon vagy barátnő érintett, hiszen nálunk európai viszonylatban is nagyon magas az abortuszszám: ezer szülőképes korú nőre vetítve Magyarország Románia és Bulgária előtt a harmadik legrosszabb helyen áll. Így van ez annak ellenére, hogy 2011 első tíz hónapjában az előző év azonos időszakához viszonyítva (köszönhetően talán az említett plakátkampánynak is) 8,7%-kal, csaknem 3 ezerrel csökkent az abortuszok száma Magyarországon. (Összehasonlításul: Németországban 2010-ben 5 millió nőre mintegy 13 ezer, idehaza viszont 5 millió nőre 40 ezer abortusz jutott, ami arányaiban háromszorosát jelenti a német adatnak!)
1000 élve születésre számítva hazánkban 450 abortusz esik, ami azt jelenti, hogy minden órában átlagosan 5 magzat pusztul el a beavatkozás következtében. (Ráadásul a tizenévesek több mint tíz százalékát adják ennek a hatalmas számnak, holott az első terhességek megóvása társadalmi és egészségügyi szempontból is kiemelten fontos feladat lenne.)
Rendkívül érzékeny, szőnyeg alá söpört téma ez tehát. Egy dologban viszont ma még közmegegyezés van: az abortusz nem tekinthető jó eszköznek a nem kívánt gyermekek születése megakadályozására. Az erről való egyes személyes döntéseket ugyanis szinte minden esetben drámai időszak előzi meg. A társadalom felelőssége, hogy segítse az elsősorban a nőket, de természetesen társukat, tágabb családjukat is érintő válsághelyzet minél jobb, lehetőség szerint az abortuszt elkerülő megoldását. Ennek eszköze pedig nem lehet, hogy a konferencia előadói által "tudományosan nem igazolt" lelki és testi tényezőket negligálva, a posztabortív trauma létét például fennhangon tagadva egyszerűen felkínál egy tablettát vagy műtőasztalt - mintha csak egy aprócska és pikk-pakk orvosolható betegségről lenne szó. (Nem is értem, a konferencia női hallgatósága közül, miért nem mesélte el valaki saját élményét arról, hogy "csak egy kis semmiség" az egész?!)
Szerintem felelős párkapcsolattal és felelős szexuális élettel, a védekezés számtalan lehetséges és mindenki számára elérhető módjával kellene elkerülni (!) az abortuszt. Ehhez a nevelés és oktatás, a felvilágosítás, az őszinte közbeszéd és az egymásért érzett felelősség a legfontosabb eszközök. Ordító hiányosság volt, hogy a közel ötórás konferencia alatt az abortuszt elkerülő választások közül csak a fogamzásgátlásról esett szó, s meg sem említették a gyermekvállalás, a családos élet örömeit. Ez annál is furcsább, sőt, számomra inkább rémisztő, hogy az öt előadóból négy csinos, anyakorban lévő hölgy volt.
De egy önmagát felvilágosultnak és humanistának tartott világ számára nem jelenthet megnyugtató megoldást a magzati korát élő ember meggyilkolása.
Már amennyiben a magzatot élő személynek tekintjük. És ezen a ponton nem sikerült dűlőre jutni, bár józan paraszti ésszel azt gondoltam, egy ilyen fontos kérdés kapcsán komoly, nemzetközi konferencián ez az elsődleges tisztázandó kérdés.
Az ember turistautat tehet a Holdon, birtokában az atombomba-készítés tudása, 3 és 4D-s ultrahanggal figyeli, amint kisbabája erre vagy arra fordul, mégsem képes meghatározni az emberi élet kezdetének időpontját?
Vagy inkább kerüli a választ. Ahogy kerülte az öt előadó is, akik a konferencián ismételten feltett kérdéseinkre, miszerint "miképp definiálható a magzat, s vajon van-e olyan cezúra az anya testén belüli fejlődés időszakában, amikor státusza valamiért változik?" - hebegve-habogva, méltatlankodva nem adtak választ. Pedig volt közöttük orvos, jogász, sőt teológiai ismeretekre hivatkozó személy is...
Persze, ennek ellenére világos volt mondandójuk: ki nem mondottan leginkább a közönség soraiban megnyilvánuló úriemberrel érthettek egyet, aki "parazitának" nevezte a nő testén élősködő magzatot. Egy parazita pedig minden lelkiismereti probléma nélkül elpusztítható. A kérdésfelvetést szinte sértésként értelmező előadók szerint "nem érdemes beszélgetni arról, hogy mikor kezdődik az élet, hiszen ez nem járul hozzá a dilemma megoldásához", tudniillik a nők reprodukciós jogainak teljes körű gyakorlásához (értsd.: a korlátozás-mentes abortuszhoz). Egy hallgatótárs a feltett kérdésemre reagálva egyenesen indirekt és igen indulatos kijelentést tett: én bizonyára nem tekintem a nőket személynek, "csak a magzatot hordozó húsdarabnak". Ekkora eszement ostobaságot rég hallottam már! (Azonban az előadók szájából is több ízben elhangzott, így sajnos, nem írhatom csak a felfokozott állapotba került hölgy kontójára.) Mikor azt válaszoltam, hogy a szíve alatt magzatot hordozó nőt én édesanyának nevezem - mintha szitokszót vettem volna a számra. Több mint furcsa...
Summa summarum: világossá vált, és bele kellett törődnöm, hogy a konferencia tárgyát nem képezte annak definiálása, hogy mi is a magzat. A magzat elpusztításának körülményei annál inkább foglalkoztatták az előadókat.
Rodica Comendant szülész-nőgyógyász, a WHO szakértője, s nem utolsósorban a Nemzetközi Társaság a Gyógyszeres Terhességmegszakításért (International Consortium for Medical Abortion) koordinátora előadásában ezt a kérdéskört járta körül. Alapvetésként a WHO 2003. évi megállapítására hivatkozott: "A legális művi abortusz az egyik legbiztonságosabb egészségügyi beavatkozás mind közül." Azt ugyan nem tette hozzá, mit ért egészségügyi beavatkozáson, s tényleg kevésbé veszélyes-e a küret, mint mondjuk egy fogtömés, de mindenkit megnyugtatott, hogy mindössze 100.000 beavatkozásra jut 1 haláleset. Hozzátette azt is, hogy a szülés kockázatai tizennégyszer nagyobbak, mint a biztonságos abortuszé. (E két adat összevetése véleményem szerint igen ízléstelen, és talán nem egy szülészorvos szájába való.) Ezek után ha nem olvastam volna, hogy mely szervezet képviseletében van jelen, akkor is kibújt volna a szög a zsákból. Tudniillik, hogy ő a gyógyszeres abortusz terjesztésének propagátora - természetesen szigorúan tudományos alapon!
Az általa citált számadat szerint évente a világban 42 millió abortuszt végeznek. Csak egy pillanatra gondoljunk bele, micsoda irdatlan lehetőség és piac ez a gyógyszergyártó cégek számára! Hamm, bekapom, volt probléma, nincs probléma, még kórházba sem kell befeküdni! Az előadónő szerint ugyanis szinte nincsenek mellékhatások, a fertőzés lehetősége sem áll fenn, szemben mondjuk, a vákuum aspirációs módszerrel vagy a kürettel, melyek egyébként "szintén nagyon biztonságos, nagyon jó eszközök". De kár, hogy mi még nem választhatjuk a legjobbat! A szert! Az előadó meg is nevezett egy általa preferált készítményt, a Mifepristont (RU 486), melyet a már megfogant, méhen belül fejlődő emberi élet elpusztítására kísérletezték ki, ezért gyógyszernek nem nevezhető, s az orvosi szakmát komolyon megosztja a használata.
Az, hogy abortusz következtében a nők 2%-a meddővé válik, 5%-uk krónikus fertőzésekkel küzd, hogy fennáll a vérrögképződés és a szövetmaradvány okozta problémák lehetősége, s jelentősen nő a méhen kívüli terhességek aránya, ugyancsak nem jelent problémát, mint ahogy a nem múló lelkifurdalás, meghasonlás sem létezik a konferencia szervezői és előadói szerint. (A lelkiismereti ok amúgy is csak zavart okoz, szerintük például hasonlatosan nem kívánatos és "veszélyesen terjedő rossz" a lelkiismereti okból abortuszt nem végző orvosok gyakorlata.) Ha mégis volna némi depresszió vagy bűntudat, az a környezet meg nem értésében és intoleranciájában gyökerezik, amúgy a jogával élő nő mást nem érez, csak boldog megkönnyebbülést... Szépen volnánk.
És nincs vége: egy lengyel előadó érkezik. Az országból, ami szerinte "maga a Pokol!" Lengyelországban ugyanis csak az anya betegsége, a magzat súlyos károsodása, vagy az erőszakos bűncselekmény következtében bekövetkezett terhesség esetén lehet abortuszt végezni. A lengyel hölgy diagramokkal mutatta be, miképp változtatta meg a lengyel társadalom felfogását a férfidominanciájú politikai elit a "nyelvi manipuláció" eszközével, s érte el, hogy például a szociális alapon végzett abortuszt a lengyel többségi társadalom ma nem tartja elfogadhatónak. Mikor felvetettem, hogy veszélyes dolog megkérdőjelezni egy társadalom többségi felfogását, pláne törvényekkel letörni mélyen antidemokratikus volna, ismét azt a választ kaptam, hogy a lengyel nőket ma csak "a magzatot hordozó konténernek nézik", s "higgyem el, a lengyel valóság tényleg maga a pokol".
A konferencia szervezői mégis érezhették, hogy kell valamit kezdeni az általuk negligált lelkiismerettel Ezért meghívták előadónak Jon O'Brien-t, az ír származású, jelenleg Washingtonban élő, a Katolikusok a Választás Mellett (Catholics for Choice) nevű szervezet elnökét. Tudjuk, mindenre alapítható szervezet, de vatikáni állásfoglalásokra hivatkozni annak igazolásaként, hogy az abortusz tulajdonképp nem is bűn - no, ez az igazi perverzitás! O'Brien úr hangzatos és csúsztatásokkal teli mondandójának veleje az volt, hogy: "én vagyok a katolikus egyház!", s eljutott odáig, hogy "nem létezhet olyan ország, ahol nem legális az abortusz!". Mikor felvetettem, hogy vajon a magzat jogával foglalkozik-e valaki, egész elképesztő választ kaptam az említett úrtól: "Persze, sokan. Nagy küzdelem árán akár beteg magzatokat is megtarthatnak a nők - orvosi segítséggel . Igaz ugyan, hogy 5-6 évesen sokuknál problémák jelentkeznek, s felmerül a kérdés, vajon érdemes volt-e?"
Ez a példátlanul kirekesztő kijelentés hozta el a konferencia végét és egyúttal mélypontját. A jogvédelem nevében. S ezen a ponton megszűnt a születés utáni első lélegzetvétellel fennálló különbség parazita és élő ember között: akire nekem nincs szükségem, mehet a Taigetoszra! Ez az uralkodó "szabad" korszellem ítélete. Igazán "méltányos", igazán "liberális".