Egyszer olvastam egy könyvet, aminek sem a címére, sem a szerzőjére nem emlékszem, amolyan bestseller igaz történet egy fiú ikerpárról, ahol az egyiknek körülmetélés közben véletlenül leégették a kukacát. A nagyszerű orvosok és pszichológusok azt ajánlották, hogy az a legegyszerűbb, ha lánnyá operálják, és ezután lányként nevelik. Kamaszkorában, az n+1-ik öngyilkossági kísérlet után a szülei végül elmondták, hogy mi az igazság, a "kislánynak" ezek után nem volt kérdés, hogy visszaoperálja magát fiúvá. Ez persze sok éves folyamat volt, de végül még szexre is képes volt, csak nemzeni nem. Happy end, hogy talált egy szerető 3 gyermekes anyukát, akivel boldogan élnek, ha meg nem haltak.
Szóval nevelheted akárhogy a gyereket, vannak olyan alapvető tulajdonságaink, amik bizony determinálnak minket.

Ilyen baromarcúakat! A nemi identitás a személyiség egyik legfontosabb összetevője. Tanítani meg direktbe nem kell, az a természetellenes, ha valamit nagyon rá akarunk erőltetni, akár a nemtelenséget is.Mert ennél durvább beleszólás aligha akad a természet rendjébe. A gyerek észrevétlenül szívja magába a nemével kapcsolatos infókat(ha nem vonják meg tőle a lehetőséget), és fokozatosan azonosul a saját nemével,de ehhez kellenek az élő példák, remélhetőleg a fasz szülein kívül másokkal is találkozik ez a szerencsétlen gyerek! Szerintem vacsorára a spenót a gumicukor és a rántott hús mellé tálaljanak fel egy kis arzént is, hátha pont azt kívánja a kölyök és nehogy már korlátozzák a szabad akaratát!

Na igen, ennek a szegény gyereknek vajon miért pont ez jutott?

Gondolom nehezebb lenne egy önmagát ismerő és szerető férfit nevelni belőle, aki kellő érzelmi intelligenciával, nyitottsággal és szeretettel tud a másik ember felé fordulni.
Könnyebb hazudni neki.

Másfelől az én fiam és lányom is simán játszanak egymás játékaival, itthon olyan maskarába bújnak, amibe akarnak, szóval nagy vasziszdasz, mondhatom.