Lefújták a 2011/12-es tanév első félidejét, a Karácsony emléke halványul, lassan a szőnyeg alá került tűlevelek is mind a porszívó gyomrában végzik és szemmel láthatóan hosszabbodnak a nappalok. De még szinte levegőt se vehettünk, máris itt a gyerekeseket érintő következő kihívás: a farsang időszaka.

De haladjunk szép sorban! Az előttünk álló hét ugyanis a szülői értekezletek jegyében telik a legtöbb családban.

 Legalábbis én a mai délutánomat az 1. b osztály szüleinek és tanítónénijének társaságában fogom a padban tölteni, csütörtökön pedig az ovi nagycsoportjának kisszékein van hasonló ügyben jelenésem. (A kiscsoportos megkegyelmeztek, oda csak a jövő héten kell menjek.) Mindenesetre a szülőik napján igyekezzünk időben lelépni a munkahelyről, hogy még vásárolni is tudjunk a szerencsés otthonmaradóknak, hogy ne éhezzenek és feltétlen legyen jegyzetfüzet, életképes toll, no meg kellő mennyiségű pénz a táskánkban!

Egyébként nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, nekem még nincs kellő rutinom, nem szoktam meg a komoly, felelősségteljes szülő szerepét. Nehezen tudom palástolni a zavaromat, s újra és újra rácsodálkozom, hogy kerültem ide, hisz épp csak most születtek a gyerekek?! Szerencsére mindig akad hasonlóan lassan érő szülő, akivel egy padba kuporodva könnyebb elviselni azt az érzelmi sokkot, amit egy ilyen helyzet kivált(hat) az arra érzékeny emberben.

Eközben Busafej hazahozta élete első, féléves (szöveges) értékelését, amit kézbe venni ugyancsak furcsa,        nehezen leírható érzés. Megmérte a világ a kisfiamat. Egyfelől nagyon büszke vagyok rá, mert a füzetke tanúsága szerint "minden nagyon szép és minden nagyon jó", másfelől részvéttel gondolok arra, hogy mostantól már mindig értékelik, pontozzák. Ezzel kicsit vége a gyerekkorának. 

Ezért is, no meg Tüskeböki cingár testalkata miatt, tusakodunk jó ideje, menjen-e a hatodik évét lassacskán betöltő szendvicsfiúcska iskolába. A mérleg jelenleg az "unatkozzon inkább még egy évet az oviban, mint kimerülve boruljon fel a táskával" irányba billeg. Nem könnyű, szezonális dilemma. 

Rémes, nem?

Ugye, hogy sokkal jobb?

Aztán még egy fontos problémakör: itt a farsang ideje! Ezzel kapcsolatban is előállhat ám fejvakarós helyzet! Mit tegyünk például, ha fiúnk azzal a (számunkra) mellbevágó ötlettel áll elő, hogy pókembernek akar öltözni? Pedig sose nézhetett pókemberes filmet! Mivel teszünk jót: ha mondjuk szelíd mackónak vagy vadásznak öltöztetjük és esetleg kellemetlenül érzi magát a többi "vagány" fiú között, vagy engedünk az ízlésünkkel totál ellentétben álló nyomásnak? Jelenleg a tárgyalások egy kompromisszumos szellemes jelmeznél tartanak, ami azért mégiscsak nagyobb respektnek örvendhet egy NAGYcsoportban, mint a kedves doktorbácsi vagy a bájos nyuszi, de azért mégsem pókember!

Röviden így áll mifelénk a világ az év negyedik hetének küszöbén. Ha netán még elkerült benneteket a  családalapítás és szeretnétek hasonló izgalmas kihívásokat, továbbra is javaslom, csináljatok gyereket! Szép hetet mindenkinek!