Szerző: Fakirma

Ilyen fejjel nem nagy kunszt életvidám könyvet írni

Az IKEA, a Volvo, Harisnyás Pippi és a Tetovált lány után a svédek ismét bebizonyították, hogy egy elfuserált éghajlatú országban is lehet  zseniálisat alkotni. Amikor Karácsony előtt a Libriben az Angyalka  kezembe nyomta a vadonatúj bestsellert ("Nesze, ezt küldöm Bendőnek, hátha két számítógépes vérfürdő között észhez tér!"), megdobbant a szívem. A könyv címe  (A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt) gagyi könyvborítójával együtt ugyan nem sokat ígért, de amikor megláttam az író  fejét, rögtön tudtam, hogy Jonas Jonasson az én emberem.

Allan Karsson egy öregek otthonából szökik meg 100 éves születésnapján. Nem egy fergetegesnek induló in medias res, de az olvasó néhány oldal után kénytelen belátni, hogy tévedett. A könyv egy igazi road movie, pontosabban nem is egy, hanem kettő. A jelenben bonyolódó szolidabb szál Allan tébolyult meneküléséről szól.

Az aggastyán papucsban indul (illetve totyorog) neki észveszejtő kalandjának, amihez számos furcsa szerzet ( többek között egy majdnem nagyon sok diplomát szerző büfés,  egy  káromkodó szépasszony az elefántjával, a Never Again bűnbanda tagjai, és egy idős, de főhősünknél jócskán fiatalabb csirkefogó) csatlakozik útközben. A könyv nem fukarkodik az akciófilmek kommersz kellékeivel: központi szerepet kap egy bőröndnyi pénz, folyik a vér, időnként feltűnik egy-egy hulla, nem hiányzik az autós-üldözős rész sem,  és szemtanúi lehetünk egy szerelem kibontakozásának. Épp csak a hősök hiányoznak, senki sem úgy viselkedik, ahogy egy tisztességes krimiben illene,  így hát az unalomig ismert kellékek között egy hajmeresztően eredeti történet bontakozik ki.

A történet ütősebb része azonban a múltban játszódik: a három elemit végzett és ideológiai okból kasztrált főhősről kiderül, hogy véletlenségből mindig jelen volt a múlt évszázad sorsdöntő eseményeinél: többek között feltalálta az atombombát, asztal alá itta Truman elnököt, megszöktette Mao Ce Tung feleségét, lelépett a gulágról a világ leghülyébb Einsteinével. Tette mindezt (és sok más borzalmat) megnyerő egyszerűséggel, mellékesen, csupán azért, hogy elég pálinkát ihasson nyugalomban, messze a dögunalmas politikától. Nem nagy életcél, de Allan bármire képes ennek érdekében, adott esetben akár életben maradni is.

A regény ragyogó, humoros, életvidám,  ráadásul tövig rágod a körmöd izgalmadban. Remek szíverősítő a reménytelenül hosszú téli estékre. Sznoboknak is bátran ajánlom (buszon olvasva álca-borítóval), lehet összehasonlító elemzéseket végezni (Svejk, Forest Gump és Fülig Jimmy jelentik a fő konkurenciát), és örök-érvényű tanulságokat levonni. A könyv behabzsolása után még nekem is futotta egy következtetésre: Jonas Jonasson az a pasi, aki remélhetőleg jó sok könyv megírásával mentális jól-létemről gondoskodni fog az elkövetkezendő időkben.