Szerző: Lotte
Összefutottam egy ismerőssel, aki néhány hónapja elköltözött Belgiumba, épp csak hazarepült valamit elintézni. A röpke "mi van veled?" után elmesélte, hogy származását megtudván a munkatársai kérdéseket szegeznek neki, hogy mondja már el, mi történik Magyarországon? Elképzelem a nyakkendős belga hivatalnokot, ahogy a királyság egyik irodájában a magyar köztársaságért remeg kávészünetben... Vicces.
Közben az egyszerűség kedvéért Magyarországot újra felcímkézték a jól bevált "náci" felirattal - miközben egyébként az izraeli nagykövet is jókedvűen falatozott az alaptörvény tiszteletére rendezett gálán. Gondolom, ő is az oldalbejáraton surrant ki...
A magyar alaptörvényről szóló német gyermekhíradó és a "több száz rézgombot és kristályhamutartót az Operából meglovasító" kormánytagokról keringő, bocsánat, tudatosan keringetett ostoba hírek hallatán pedig tényleg nem tudom, sírjak-e vagy röhögjek. Ha pár nappal hamarabb, a szilveszteri rádiókabaréban hallom, jó mulatság lett volna, most elkerekedett szemekkel figyelem a növekvő hisztériát.
Csak az a baj, hogy a toporzékoló gyerek mellett a szülők és a testvérek is frusztrálódnak, sőt, a szomszédok is utálják a hangzavart. Mindenkinek jót tenne egy kis lehiggadás.
A magyar alaptörvényről szóló német gyermekhíradó és a "több száz rézgombot és kristályhamutartót az Operából meglovasító" kormánytagokról keringő, bocsánat, tudatosan keringetett ostoba hírek hallatán pedig tényleg nem tudom, sírjak-e vagy röhögjek. Ha pár nappal hamarabb, a szilveszteri rádiókabaréban hallom, jó mulatság lett volna, most elkerekedett szemekkel figyelem a növekvő hisztériát.
Csak az a baj, hogy a toporzékoló gyerek mellett a szülők és a testvérek is frusztrálódnak, sőt, a szomszédok is utálják a hangzavart. Mindenkinek jót tenne egy kis lehiggadás.