FACEBOOK 
RSS
Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünnepeljük, e nap liturgikus színe az adventi koszorú három, bűnbánatot szimbolizáló lila gyertyája mellett az egyetlen rózsaszín. De vajon mi is az öröm?
Csíkszentmihályi Mihály világhírű magyar pszichológus, az öröm művészetéről írva a következőkben összegzi ezt a sokunk által átélt, mégis nehezen megfogható fogalmat.
Csíkszentmihályi Mihály világhírű magyar pszichológus, az öröm művészetéről írva a következőkben összegzi ezt a sokunk által átélt, mégis nehezen megfogható fogalmat.
A kutató művészeket, tudósokat kérdezett meg, hogy megértse, miért áldozzák egész életüket egy dologra, s miért élvezik munkájukat, miközben legtöbbjük nem vár sem hírnévre, sem anyagi juttatásra. A hetvenes évek egyik ismert zeneszerzője például úgy írta le állapotát zeneszerzés közben, mint valamiféle eksztázist. Az eksztázis pedig olyan mentális állapot, amit az ember nem érez mindennapi dolgait végezve, s szinte egy másik valóságba lép ilyenkor. Ha valamilyen tevékenységbe nagyon belemerülünk, vagy valami újat hozunk létre, akkor nem figyelünk arra, fáj-e valamink, van-e problémánk otthon, éhesek, fáradtak vagyunk-e. Elfeledkezünk a létezésünkről, mert egyfelé, egy irányba koncentrálunk.
Erről az eksztázis-érzésről számolnak be tudósok, zeneszerzők, festők, költők, sportolók is. De ezt a spontán fellépő flow érzést tapasztalják olyan üzletemberek is, akik szeretik munkájukat, és másokon is tudnak ezzel segíteni. Tevékenységük örömmel tölti el őket, boldoggá teszi őket.
A kutatások szerint igaz volt ez szerzetesekre, apácákra, hegymászókra és pásztorokra is, a közös az volt bennük, hogy élvezték azt, amit csinálnak. Ennek következtetéseként Csíkszentmihályi szerint mindegy, hogy valaki milyen kultúrából érkezik, milyen az iskolázottsága, bizonyos feltételek megléte mellett bárki a flow állapotába kerülhet.
A figyelem koncentráltsága és intenzitása, a célok világos meghatározása, a tevékenység megfogalmazása és a visszacsatolás fennállása esetén az idő érzete eltűnik, elfeledkezünk önmagunkról, valami nagyobb részének érezzük személyünket. Ilyenkor a tevékenység, amivel foglalkozunk önmagában lesz értelmes.
Erről az eksztázis-érzésről számolnak be tudósok, zeneszerzők, festők, költők, sportolók is. De ezt a spontán fellépő flow érzést tapasztalják olyan üzletemberek is, akik szeretik munkájukat, és másokon is tudnak ezzel segíteni. Tevékenységük örömmel tölti el őket, boldoggá teszi őket.
A kutatások szerint igaz volt ez szerzetesekre, apácákra, hegymászókra és pásztorokra is, a közös az volt bennük, hogy élvezték azt, amit csinálnak. Ennek következtetéseként Csíkszentmihályi szerint mindegy, hogy valaki milyen kultúrából érkezik, milyen az iskolázottsága, bizonyos feltételek megléte mellett bárki a flow állapotába kerülhet.
A figyelem koncentráltsága és intenzitása, a célok világos meghatározása, a tevékenység megfogalmazása és a visszacsatolás fennállása esetén az idő érzete eltűnik, elfeledkezünk önmagunkról, valami nagyobb részének érezzük személyünket. Ilyenkor a tevékenység, amivel foglalkozunk önmagában lesz értelmes.
Csíkszentmihályi Mihály is arra bíztat, találjuk meg, mi is számunkra a boldogság, az igazi örömforrás, s ezáltal mi az életünk értelme. Ezt felfedezni, tudatosítani és használni maga az öröm művészete.
