A tavalyi Karácsony ajándék-győztese nálunk a képen látható kalendárium lett. Amikor libafos színével megbújt a fa alatt a felszalagozott csomagok között, még a fene se gondolta, hogy ő lesz a nyertes befutó. Aztán elmúltak az ünnepek, és a hétköznapokban a "külcsín-belbecs" közhely diadalmaskodott, s a naptár mindannyiunk szívébe belopta magát (szerényen megjegyzem, hogy a zseniális ötlet az én agyamból pattant ki). A Királykisasszonynak készített 52 lapos naptár eredetileg üresen szomorkodott a képen látható fehér mezőkkel, s a hetek során töltjük meg őket életünk izgalmas pillanatainak házi ábrázolásával. Az aktuális oldalra egy fénykép is felkerül, ami az adott héten készült egy őrült fontos családi eseményről.

A rajzos határidő-napló több okból is zseniális találmány, gondolom, ezt magatoktól is belátjátok,de azért megadok néhány szempontot, csak, hogy ne törjétek feleslegesen a fejeteket.

Nálunk Királykisasszony most abban a korban van, amikor rohadtul nem bírja felfogni a tegnap-ma-holnap misztériumát. Minden reggel reménykedve kérdezi meg, hogy "Most akkor végre holnap van?" A kiábrándító válasz után ("nem, ma ma van"),a csalódottságtól rendszeresen ordítani kezd. Reményeim szerint a kalendárium segít megérteni az idő struktúrájának eme csodáját, s a reggeli üvöltések abba maradnak (reményeim eddig kudarcot vallottak).

Viszont a hét napjai  már kezdenek alakot ölteni kislányom agyában, s a "Mikor"-ral kezdődő kérdéseknek is könnyebb a végére járni, ha a naptárba berajzoljuk a várva várt eseményt, majd megszámoljuk, hányat kell a jeles napig aludni.

Az elkövetkező hetünk megkomponálása figyelemelterelő hadműveletként is jól működik. Ha Királykisasszony valami undok játékra akar rávenni engem (pl. gumihercegnőket támadja meg immár századszorra a gonosz gumiboszorka, vagy készítsünk gyurmából a törpéknek házat), egy "Áh, inkább rajzoljuk meg, mit csinálunk a jövő héten!" felkiáltás mindig célba ér.

Az ismétlődő eseményeknek állandó jelük van. Így például a játszóterezést elmés módon hinta jelzi, a Csokimama-látogatós napokra pedig egy tátott szájú pálcika királykisasszonyt rajzolunk, kezében egy jókora csoki darabbal (Nagyit becézzük Csokimamának, a hét kérdése: miért kapta ezt a nicket?).

A hét képét közösen választjuk ki, sokszor a nagyfiúk közreműködésével. "A már megint én maradok le a hét képéről" kezdetű vita remek alkalom a testvérféltékenység kitombolásának.

Most már Királykisasszony maga vágja ki és ragasztja be a kinyomtatott fényképeket, ezzel is telik a Gyes-en töltött idő.

Most, hogy lassan ismét itt a Karácsony, lassan elkészül az egész évet átölelő képes-rajzos naplónk, s bevághatjuk az egészet az emlékes dobozva az első hajtincsek és a kiesett tejfogak közé. Szenteste pedig a karácsonyfa alatt egy újabb szűz naptár vár majd a család jövő évi kalandjaira.