Szerző: Lotte
Tíz esztendős főbérlőnk, a Heti Válasz. A lap indulásától fogva az újság körül kialakult szellemi műhely egyik vezéregyénisége Osztovits Ágnes. Ági az alapítástól együtt élt a lappal: vigyázó szemét mindig rajta tartotta, és finoman irányította, nevelgette a Heti Válasz köré gyűlt fiatalokat. Kevés embert ismerek, akiről mindenki elismerően, tisztelettel, ráadásul szeretettel is beszél. Ági ilyen. Igazi mértékadó ember. A kerek születésnap apropóján vele beszélgettünk.
A Heti Válasz 2001-es alapítása óta meghatározó szereplője vagy a lap életének. A kiadóigazgató- és tulajdonosváltások sora mellett Te jelentetted az állandóságot és biztonságot az újság életében, hétről hétre. Saját gyerekedként tekintesz a Heti Válaszra?
Bevallom, nem nagyon akartam otthagyni a Magyar Nemzet hétvégi Magazinját, ahol 2001-ben dolgoztam, de két-három beszélgetés után úgy láttam, nagyobb szükség van rám az induló Heti Válasznál.
Mivel az államtól kapott pénz miatt – ami egyébként nem csak a lapra ment – támadások kereszttüzébe kerültünk, s jobb- és baloldal egyformán utált minket és bojkottált, iszonyatosan nehéz volt dolgozni. „Csakazértis” szívügyem lett a Heti Válasz.
Mesélj nekünk, mire emlékszel legszívesebben a Heti Válasznál eltöltött évek élményei közül?
Nekem a fiatalok beérése volt a legnagyobb élmény. Nagy Viki, Bódis András, Gyüre Jóska, Stumpf András, Zsuppán András pályája. No és a támogatók szeretete: Mádl Ferenc, Sólyom László köztársasági elnök egyaránt sokat segített.
Mit kívánsz a Heti Válasznak születésnapja alkalmából?
Hosszú életet, s minden számába legalább egy olyan cikket, ami nekem is szól. Ezt egyébként Mádl Ferenc mondta, amikor óvott a bulvárosodástól.
Most a Helikon Könyvkiadó irodalmi vezetője vagy, de írsz recenziókat is a lapba. Mit szeretsz jobban: írni vagy olvasni?
Egyértelmű: olvasni.
Múlnak az évek, érzem is őket, de még mindig kíváncsi vagyok. A világra, az emberekre.
Tanítványaid rajongással szeretnek és tisztelnek, sokaknak példaképe vagy. Nem nyomaszt néha ennek a felelőssége?
Nagyon szigorú gyerekeim vannak, s mindig elmondták-elmondják, mit nem szeretnek az én korosztályomban. Igyekszem megfogadni a tanácsaikat. Meg aztán szeretem a fiatalokat. Sokszor gondolom félév végén, hogy elég volt, aztán jön az új kurzus, s alig várom, hogy lássam, milyenek az új gyerekek.
Családanyaként dolgoztál, nem keveset. Jelentett nehézséget az anyai szerep és a hivatás összeegyeztetése?
Az én gyerekeim hihetetlenül el voltak kényeztetve, soha nem jártak napközibe, mindig mellettük álltunk. Amíg kicsik voltak, éjszakánként dolgoztam, s hetente csak kétszer kellett bejárni a munkahelyemre, a Magvető Könyvkiadóba. Ma már ezt nem lehetne megoldani. Azt szoktam mondani, nekem a Kádár-korszakkal szerencsém volt, lehetővé tette, hogy az anyaságot is megélhessem a munka mellett. De azért nem kívánom vissza azokat az időket.
Hogy látod a magyar média aktuális helyzetét?
Minden átalakulóban van.
Mit gondolsz, van jövője a hagyományos, nyomtatott újságírásnak vagy lassan mindent elfoglal az elektronikus média?
Szerintem a színvonalas nyomtatott sajtó megmarad.
Te egyébként mit szeretsz jobban: karosszékben hátradőlve lapozgatni vagy a gépnél kutakodni?
Az én korosztályom még szereti kézbe venni a lapokat. De sokat olvasok interneten is.
Könyvkiadók sokasága árasztja el szélsőségesen különböző minőségű könyvekkel a boltokat. Nem fog el néha az írás hiábavalóságának érzése?
Tavaly felújíttattuk a lakásunkat, és kidobtunk, elajándékoztunk több mint kétezer könyvet. Akkor megfogadtam, hogy sokkal jobban megnézem, mit érdemes megvásárolni, hazavinni. Az a baj, hogy nincsenek igazán megbízható eligazító fórumok, s a nagy könyváruházakban a bóvli sokszor elfedi az igazi értéket.
Legtöbb ember csak karácsony előtt tér be keresgélni a könyvesboltokba. Te hogyan választasz könyvet szeretteinek?
Nálunk mindenki kap legalább egy-két könyvet. Lehet levelet írni a Jézuskának kifejezett kívánságokkal, s ezek rendszerint teljesülnek. De az igazi ajándék meglepetés. És nem díszes album, hanem jó olvasmány. Klasszikusok, maiak, regények, verseskötetek. Mivel magam minden héten legalább egyszer beugrom egy-egy nagyobb könyvesboltba, már novembertől gyűjtöm az ajándékokat. könyveket, CD-ket.
Végezetül, ajánlanál nekünk valami elcsendesülésre és készülődésre alkalmas adventi olvasnivalót?
Volt gyermekkorunkban egy olyan könyv (Mai francia elbeszélők – Nyugat dekameron), amit kizárólag karácsonyváráskor vettünk elő. Történetesen Supervielle A jászol szamara meg az ökre című hosszú novellája miatt. Hattól tizennyolc éves koromig hallgattam advent negyedik vasárnapján apám felolvasásában öt testvéremmel egyetemben. Minden évben sírtam rajta. Aztán évtizedek kimaradtak. A kilencvenes években újra megjelent ez a Supervielle-írás, és azóta mára felnőtt gyerekeimmel együtt sírok azon, hogy a betlehemi istálló jámbor ökröcskéje miért nem kísérhette el Egyiptomba a gyerek Jézust.