Szerző: Lotte
Nem stílusom a címben idézett felkiáltás, de az újbóli leminősítéssel kapcsolatban nem találok ennél tömörebb kifejezést a bennem forrongó indulatok ábrázolására. Ez pedig egy hirtelen haragból elkövetett bejegyzés lesz, és állok elébe az összeesküvés elméletekkel kapcsolatos minden kritikának. Előre bocsátom azt is, hogy bölcsész agyammal nem értek a gazdaság - meggyőződésem szerint sokak hasznára tudatosan bonyolulttá alakított - rendszeréhez, de zsigereimben érzem és tudom: nem valós teljesítményeink alapján minősítettek le bennünket az éj leple alatt!
Hosszú ideje egyre karakteresebben tapintható az ellenük folytatott több fronton zajló, összehangolt hadjárat. A hadszínterek mindegyikén, a szimbolikus, kultúr-terepen zajló és a bankárvilág megmondóemberei által vezényelt támadások meggyőződésem szerint ugyanarra vezethetők vissza. A magyarországi rendszer "nemteccik" a világnak.
Nem tetszik a nemzeti érdekek szem előtt tartása, nem tetszik az önálló gondolat, nem tetszik a szuverenitás iránti vágy. Ezért fáj az alkotmányunk, ezért támadják a forintunkat és ezért szúrja a szemeket egy csányi kis színház élére kinevezett vezető. Ezért Dohnányi dirigálásának látványos lemondása és ezért a nagy hitelminősítők kritikája.
Új áldozatra van szükség, s ha már áldozat kell, válasszuk először azt, aki nem tetszik. Itt vannak ezek a magyarok: vegyük el megmaradt önállóságukat, kebelezzük be őket, hogy végre a mi füttyünkre járják a táncot! S ha a világ összefog egy nemzet ellen, a legtehetségesebb vezetőknek, a legerősebb nemzeteknek is jaj! Mi ez, ha nem diktatúra?! Ébredjünk, mert háború zajlik, egyelőre fegyverek nélkül. A folytatás nehezen modellezhető, de nem sok jót ígér. És nem csak Magyarországra nézve. Mert bizonyos, hogy folyt. köv.