Ugyan az Advent kezdetéig van még kerek tíz napunk, de a Mikulás- és Karácsony-várás csupa izgalom ideje kétségtelenül elérte a gyermekszíveket. Ovis csoportokban és iskolai osztályokban megkezdődött a Mikulás-dal repertoárok felújítása és kiegészítése, a könyvespolcról lassacskán lekerülnek a téli, karácsonyos mesekönyvek (csak az angolszász fordításoktól ver ki a víz, folyton cserélgetni kell a történetekben a Télapót Jézuskára, a zokniba rejtett ajándékokat karácsonyfa alatti csomagokra). 

A reggeli jégvirágos fehérség havas képzeteket kelt, előkerültek a bundás bakancsok és kesztyűk, egyszóval minden a lassú ráhangolódás felé mutat. Csodaszép időszak ez, s  idén szerencsénk van, mert szép, hosszú Advent vezeti fel a Karácsonyt. 

S mi más foglalkoztatná legjobban a gyerekek kicsi szívét, mint a latolgatás: mit is kérjek a Jézuskától? Ma egész este ez volt nálunk a téma. Repkedtek a levegőben mindenféle vágyott játékok: pörgentyűk és modellvasút, legókészlet és távirányítós autó. Aztán altatáskor Csupamosoly ágya szélén ültem, megfogta a kezem, magához húzott és halkan, csiklandozva súgott a fülembe valamit. Legféltettebb titkát árulta el, hogy mit kér Karácsonyra a Jézuskától. Nem egyebet, mint egy varázspálcát. Egy varázspálcát, amivel Tüskebökinek vonatot, Busafejnek autót varázsol majd, magának pedig csillagot, holdat és szivárványt. 

Alig tudtam visszatartani a könnyeimet.