Épp azon merengtem, hogy miért vagyok én akkora állat, hogy amikor minden, és mindenki arra vár, hogy a lakásunkból emberi otthont faragjak, mert ami itt van, az már nem rendetlenség, nem kupi, és nem felfordulás, hanem világvége, akkor a második kelt tésztát rakom össze az aranyárban mért magányos, éjszakai óráimban.

Eltekintve attól, hogy minden ok nélkül is képes vagyok ilyesmire, most valami más is van. Ez a világvége ugyanis azzal alakult ki, hogy a szomorúság, a hiány és a szorongás tette elhagyatottá a tárgyakat. Épp ezért lehetetlen csak úgy egyszerűen rendet rakni, kell a mesebeli segítő, aki a lovamból táltost farag. Értitek, itt nem elég a mennyiségi munka, minőségi változás kell.

Ez a mi rendetlenségünk már maga az üveghegy, és hiába jönnek hercegek, grófok, válogatott cigány legények, egyiknek a lova sem tud felkapaszkodni rajta, csak az én táltosom.

Az én táltosom pedig éppen ezekben az élesztős tésztákban született meg, ezen az éjszakán. A kelt tészta amúgy is maga a szakralitás, ezt kár ragozni, de amikor ténylegesen életre kel a kezed alatt, és az értelmetlen ragacsból sima, ruganyos, dagadó tészta lesz, na az minden alkalommal a csoda. És ebben az a  jó, hogy egészen te magad hívhatod elő szinte a semmiből, akárki vagy, feltétel nélkül. Fontos, hogy nem elég tudni, meg kell csinálni, és meg kell várni. Nincs más dolgod, mint összekeverni, és várni. Ez az egyetlen próba, meg kell adni az idejét. Na jó, líra végére pont, ez volt az én lelki gyakorlatom.

Ha esetleg önmagam paródiáján velem mulatnátok, szeretettel ezt a kis hrabaliánát

(vonatkozó rész kb 1:40-ig):

És most jön a lényeg: Épp a saját abszurdomat fogalmaztam fejben, mikor ott tartottam, hogy

- "most, amikor a béka segge alatt vagyok..."

De ezt egy kicsit erősnek éreztem: . "Annyira azért nem állunk szarul, ez még csak a nyúl segge."

- Vajon miért pont a nyúlra gondoltam?

(a zenekar tust húz)

- Hiszen az is felugrik előbb-utóbb, akárcsak a béka! Hiszen a béka segge alatt lenni nem is annyira reménytelen helyzet, sőt!

Mikor itt tartottam, már újra boldog voltam. A nyelv nem felejti el azt a tudást, amit a fej, vagy a szív néha igen. Csak meg kell várni, míg a béka ugrik egyet, és újra előttünk a széles napvilág!

Csak télen medvesegg alá ne kerüljetek!