Új szakasz kezdődött a magyar közélet eddig is meredeken hanyatló minőségében: a szép nevű Dorottya és civil barátai megírták művüket, bejegyezve magukat a nihilisták és dekadensek XXI. századi kicsinyei közé. Az említett opus itt látható (a gyerekek csak ennyit kérdeztek, "mi baja van a néninek, miért beszél ilyen össze-vissza?"). Pedig Karsay kisasszony nem a semmiből érkezett. Eddig is fontos ügyeknek áldozta magát. Nemrégiben például időt és energiát nem kímélve szót emelt három transzvesztita roma lányért, akiket nem engedtek be egy budapesti pride buliba! Igen, Hölgyeim és Uraim, ezek az igazán komoly dolgok! Mikor a forradalom felfalja önmagát. Hát csoda, ha nem tetszik valami?! De Dorottya képzett, jó szemű jogvédő: járt emberi jogi szakra, tanult a CEU-n, és dolgozott az Amnesty Internationalnek. Szivárványos melegek és leszbikusok, feministák és romák egyként találnak menedéket nála, aki most végre bemutathatott a politikának is. Láthatóan felszabadította ez az aktus: forradalmári hevülettel "indította be a civileket". És végre mindenki rá figyelt! Igen, Dorottya, volt értelme a küzdelemnek! Megismertünk.