Itt az ősz, a ruhatárban cserebere. Néhány kellemetlen és lehetőleg elkerülendő emléket idézzünk fel tavalyról, hogy minél kevesebb bosszúsággal ússzuk meg az átállást. Először is jusson eszünkbe minden szoknyás reggelen: a női harisnya legádázabb ellensége a tépőzár! Ha ilyen szemmel nézzük az őszi-téli hacukákat, olybá tűnik, minden gyerekruha tépőzáras: cipők, kabátok, sapkák, kesztyűk, mind tele a veszedelmes ellenséggel. Ha ép harisnyában szeretnénk kezdeni a napot a munkahelyen, úgy ölelgessük a reggeli ovis búcsúzkodáskor csemeténket, hogy hajoljunk derékszögbe, lábunkat helyezzük biztos távolságra a kabáttól.
Azért vigyázzunk arra is, hogy fel is tudjunk állni a mutatvány után. Érdemes persze elgondolkozni azon, hogy hamarabb kéne fűzős cipőre szoktatni gyerekeinket, hisz mi is tépőzár nélkül nőttünk fel. Nekem, bevallom nincs cérnám hármuknál kivárni a reggeli masnikötést és hurkolást, így hát tépik a zárat, én meg a hajam, ha szalad a harisnya. És még valami, fontos, hogy érzékenyebb ruhadarabokkal egy mosásba se kerüljenek tépőzáras holmik, különben tépkedhetjük szét kedvenc vékonyka felsőnket is.

A másik nagy veszedelem a nyárig tartó náthás időszak beköszöntével a zsebekbe gyűrködött koszos zsebkendő. Ha nem vagyunk résen, és mosásba kerül, minden gönc egyenletes és makacsan tapadó fehér szöszmösszel (szöszmösz: zseniális szó, nem?) lesz tele, mi pedig szennyezni fogjuk kulturális környezetünket néhány keresetlen szóval. Szóval, ne lankadjon figyelmünk, forgassuk ki a zsebeket, így legalább a keresett kincseket: makkokat, gesztenyéket, kavicsokat, cukorkákat is idejében megtaláljuk.

És még egy nagy attrakció: a mezítlábas szandálkorszak után a zoknik párjának felkutatása, ami a fagyos reggelek miatt kibővült a másik nagy páros, a kesztyű és a szerényen hozzá kapcsolódó sál-sapka duó minél további megtartásának kihívásával. Ha valaki képes kihúzni tavaszig egy garnitúrával, megemelem a kalapomat! De tényleg, hol is van?