Nem nagy esemény, de mégis csak változás a családi életünkben. Mindenki a maga módján reagálja le.
Telhetetlen Bendő: „Annyira szánalmas vagy, senkit sem érdekel az a sok marhaság, amiről írsz. Még csak be se tud halni a blogotok, mert csak az múlhat ki, ami egyszer élt.”
Szendvicsgyerek: „Ma mit írtál rólam?”
Királykisasszony: „Nem szeretem, ha a számítógépen írsz. A sok számítógépezéstől buta lesz az ember. Bendő is azért lett buta.”
Kórházi Farkas: „Cici, cici” (nagyjából azt jelenti: „Hagyja a dagadt ruhát másra…”)
Ember: „Írjál csak Cucókám (addig is csöndben maradsz)!”
Családtagok, barátok, ismerősök: nem mondanak semmit, széles ívben elkerülnek. Tudják, hogy érzéketlen lettem a világ iránt, csak a blogomról tudok beszélni, s azt hajtogatom rendületlenül: "Olvassátok az Onleány Társasblogot!”
Zafirma