Végre nem rohanunk sehova, az éjszaka is viszonylag eseménymentes volt, senki nem kapott asztmás vagy kruppos rohamot, hányni sem hánytak, sőt még a rémálmok is elkerülték a gyerekeket, egyetlen ágyról való leeséssel megúsztuk a nap pihenésre szánt időszakát. Egészen 7.40-ig (!!!) aludtunk. Kivételesen a reggeli hisztihullám is elmaradt, idilli, dércsípte, napos októberi reggel. Még össze is bújhattunk kicsit a tejeskávé után... szóval páratlan pillanatok! Persze néhány perc után fura, vészjósló a csend: semmi veszekedés, csak halk csörömpölés a konyha felől.

Aztán egyszer csak berobban a szobába Tüskeböki büszke arccal és ragacsos létől csöpögő kezekkel, hoztam nektek friss mustot! felkiáltással. Egy pohár alján tényleg gyanús folyadék, a konyhában pedig... Ragacsos pult, kifacsart szőlőszemek szétdobálva, előszedett koszos bögrék, poharak, kanalak. Másik két csemeténk egy-egy konyhaszéken térdel a mosogató előtt és két lábasban "főz": citromot facsar, sóz, borsoz, mosogatószerrel locsol. Mit lehet erre mondani? Bosszantóan sok pluszmunka megint, de annyira aranyosak, hogy a kis kuktáknak mégis megszavazok egy Michelin-csillagot.

A reggeli nyugodt perceknek pedig - már régóta tudjuk - ára van.