FACEBOOK 
RSSMagas sarkú, vagy bakancs?
Nagyon tetszik a magas sarkú,időnként hazacsempészek egy-egy nőcis darabot (ezek a szalmatalpú szandálok szerintem különösen szexisek), de az utcára nem jutok ki bennük, egész egyszerűen idétlenül állnak nekem, a bakancs sokkal dögösebb életérzés. (Zafirma)
Mindkettő. A magas sarkút régen lázadó megvetéssel néztem, mára megszerettem, jól áll a lábnak! A bakancs persze szerethető és kényelmes, pláne vidéki gyaloggaloppnak.(Lotte) Igen, ez az, hogy bizonyos sarokmagasságig előnyös, de annyira nem én vagyok! A tűsarkút azért még mindig bénának tartom. Mintha valaki csipeszt rakna az orrára egy vaskos felirattal: szexi vagyok. Bakancs, de nem a Timberland!
Jóga, vagy kondicionáló torna? A jóga olyan nagyon intellektuális, a hasizmaim meg szörnyen buták, csak a női kondicionáló torna nyelvén értenek! (Zafirma)
A jóga nekem nem új keletű ezo-divat, úgy nőttem fel, hogy apukám Baktay Ervin könyvét ajánlgatta és ászonázott nap mint nap. A lázadást nem a jóga, hanem annak kikerülése jelentette. Így jutottam el a kondicionáló torna sivár lábemelgetős világába, amit mostanság a futás izzasztó monotonitására cseréltem. (Lotte) A női tornákkal az a baj, hogy rettentően unom, a közösségi formája meg nem az én világom. Mivel lassú vagyok, mint a teknős, most ért el a jóga hullám, és egyszer majdnem el is mentem, sőt, már álltam a kapuban. Azt hiszem, nem (csak) a divat hatása: most ismertem meg a testem annyira, hogy az képzeljem, vágyom erre a a fajta magammal létre. De a futással is pont így vagyok, csak azt csinálom is (néha).
Pszichoanalízis, vagy kineziológia? A kineziológiához túlságosan földhözragadt vagyok, az analízistől félek, már így is elég sok gusztustalanságot tudok magamról, nem akarok még a jótékonyan feledésbe merült zsenge korom mocskaival is szembesülni.. Na jó, ha muszáj választani, akkor inkább legyen a pszichoanalízis az undorító ösztön-énemmel együtt. (Zafirma)
Egyik sem. A legtöbb, ami eddig belefért az autogén tréning. (Lotte)
Kineziológia. Nem mintha, nagyon tudnám, mi az, és hogy csinálják, de az alapelve evidensen elfogadható számomra. A tudomány-nem tudomány vitát mellesleg értelmetlennek tartom, amellett, hogy maga a kérdés értelmes- ha a ezt a nyulat akartad kiugrasztani a bokorból. A pszichotudományok iránti ellenszenvemről pedig sokat és szenvedélyesen tudok beszélni, de nem akarok az lenni, aki egy "hogy vagy?" kérdésre kimerítően és pontosan válaszol, úgyhogy UFF. (Szofi)
Gerbera, vagy vadvirág?
A legelső pasim kilenc éven keresztül hordta nekem a gerberát, én nem mertem bevallani neki, hogy rühellem (a többiek mind nagyon gyorsan rájöttek,hogy nálam egy kancsó hosszúlépéssel messzebb jutnak). Ezúttal üzenem Neki, hogy ha legközelebb próbálkozik, akkor már inkább legyen a vadvirág.
(Zafirma)
A gerberának, ahogy a szekfűnek és a Macskanyelvnek van egy kis kádárista vendégség hangulata. A válaszom: vadvirág. (Lotte)
Vadvirág (Szofi)
Gulyásleves, vagy lazac salátaágyon?
Itthon lecsúszik a gulyás, de étteremben a lazacot szeretem. Karácsonykor pedig soha nem mulasztok el felugrani volt-após kettőékhez, akik egresszószos lazaccal kedveskednek az ünneplő betévedőknek.
(Zafirma)
Gulyás, de az is csak nyáron, bográcsban. (Lotte)
Esti lefekvéshez televízió, vagy könyv?
Tévé soha. Ha este az Ember nem partiképes, akkor beérem egy könyvvel.
(Zafirma) Tévét nem nézünk. Már Majakovszkij is megmondta, hogy a könyv a legjobb barát. (Lotte) Milyen lefekvéshez? Amikor gyereklábakkal a vesémben, egy Tesz-Vesz város derékaljjal elnyom az álom? (Szofi)
