Kertesház- és kiskerttulajdonosok, figyelem! Elérkezett július közepe, s hiába a legodaadóbb gondoskodás: a kora tavaszi trágyázás, a rendszeres nyírás, a szellőztetés és tápozás, no meg az állandó öntözés, tutira veszem, hogy nálatok is befellegzett a szép fűnek! (Ha gyepszőnyeget terítettetek, talán van még egy-két nyugalmas évetek, de borítékolom, hamarosan áttelepül a szomszédból mindkét gyepgyilkos egyszikű.) Miután - hiába a vegyipar szakadatlan  fejlődése - tudtommal még mindig nincs elérhető ellenszere sem a talpas muharnak, sem haverjának, a sunyi taracknak, sőt az intenzív időszakukat élő vakond hordákat sem lehet eredményesen a szomszéd (mindig zöldebb) kertje felé terelni, egyet tehettek: emeljétek feljebb a tekinteteteket. Nehogy aztán ne lássátok a fűtől az erdőt, nézzétek inkább a rózsákat (legalább észreveszitek, ha tetvesek), meg a fákat (mielőtt még lehullajtják leveleiket). Ahogy az árva és nem árva (családos?) szúnyogok mellett is van élet a Balaton-parton, úgy ne hagyjátok, hogy a talpas muhar tönkretegye kertetek nyári élvezetét!
Ja, és a legfontosabb: nehogy próbálkozzatok a gyomlálással, én is kísérleteztem, tuti vesztes háború!