Szerző:

Elképesztő hülye szituációba kerültem. A gyerekeim ma először alszanak házon kívül, a nagyszüleiknél. Persze elég nagyok már, szóval nem nagy para, inkább olyan alkalom, hogy hümmögni lehet, lám-lám, ez is eljött, hogy könnyek nélkül, lazán csomagolunk nekik.

Na és én? Érzelmileg nem vagyok túlságosan stabil mostanában, tudnék vagy húszféle intenzív szélsőséget, amit reálisan átélhetnék, és hosszan taglalhatnék itt, mindannyiunk örömére. De, nem! ahogy okoska törp mondaná - ő azért sem! Ehelyett az emésztőrendszerem stabilitásával küzdök, két napja fosok, hányok, fetrengek, ahogy azt kell. pedig mára volt betervezve a Nagy Buli, ami először úgy változott Kis Bulivá, hogy a potenciális bulipartnerek sorra visszakoztak, végül maga a férjem jelentette be, hogy tulajdonképpen megvan nélküle.

Most viszi a gyerekeket kocsival a szüleimhez, megígértem, mire visszajön, eldöntöm,